Pálmafa

A fák királynőjének tartott datolyapálma a termékenység fája. A mámorító datolyaborból valamikor réges-régen Mezopotámiában az erotikus rítusok során bőségesen fogyasztottak.


A datolya pálmafa a közel-keleti országokban és a keresztények hitvilágában egyaránt, mint életfa szerepel. Arábiának és a Szahara gyepszigeteinek egyetlen erdeje a datolyaliget, azért a Szahara fenyőjének is nevezik. Az ókori Egyiptomban pálmával jelenítették meg az időt és az évet. Apollón és Artemisz csodálatos születése óta a görögöknek is szent fája a pálma. Több nép képzetében a fa törzse a falloszt, az ágai pedig a napsugarakat szimbolizálják. A Földközi-tenger partvidékén a datolyapálmát sokfelé díszfaként termesztik.

A pálma a keresztényeknél a mártíromság és a tisztaság reprezentánsa, az Úr sírjához pálmaágat vittek. Régen a virágvasárnapot, amelyik napon Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe, pálmavasárnapnak (Dominica palmarum) nevezték. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el. Sebastian Franck (kb. 1499 - kb. 1542) német teológus tudósítása szerint ezen a napon a hívők telehordták a templomot pálmafákkal és összekötött ágakkal, ezeket megszentelték, s a zivatar, a villámcsapás és tűz ellen használták. Jézus szamáron ülő alakját körülvezették a városon, miközben énekeltek, a szamarat megdobálták pálmaágakkal, amiket aztán mindenféle varázslásra használtak.

A pálmaág a zsidók Sátoros ünnepének vallásos szertartásaiban is szerepet kapott. Ezen az ünnepen a zsidók hagyományosan lombbal fedett sátrakban étkeznek, és az isteni tisztelet bizonyos imádságai alatt négy növényfajból (pálmaág cédrusalma, mirtusz és fűz) álló ünnepnapi csokrot lengetnek. A záróünnepen termékenyítő esőért imádkoznak. A Sátoros ünnepnek a későbbi nemzedékeket azokra a lombsátorokra kell emlékeztetniük, amelyekben Izrael fiai az Egyiptomból való kivonulás után laktak.

Manapság - miként ezt az övé a pálma; elnyeri a pálmát; elviszi a pálmát; valakinek odaítéli a pálmát, kifejezéseink mutatják - elsősorban a siker, elsőség, dicsőség, győzelem jelképe.