Pégaszosz

Pégaszosz, (latinul Pegasus) a görögök mesés szárnyas lova, az alacsonyabb világból a magasabb világ felé való törekvés szimbolikája, jelképe a lélek halhatatlanságának és a költői ihletnek.


Poszeidón nemzette a gorgók egyikével, Meduszával, és a közben szörnnyé lett leány testéből szökkent elő, amikor a hős Perszeusz levágta a leány fejét. A paripa a Parnasszoszon és a Helikonon legelt, patája nyomán források fakadtak. Majd felrepült az Olümposzra, és ott Zeusz mennyköveinek és villámainak hordozója lett.

Egy másik változat szerint Pégaszoszt az istenek Bellerophontész fő hérosznak ajándékozták, akinek sikerült egy varázskantárral megszelídítenie, és meglovagolnia. A szárnyas ló hátáról ölte meg az országot pusztító szörnyet, de amikor elbizakodottságában az Olümposzra akart feljutni, a haragvó Zeusz kilökte nyergéből a hőst, aki lezuhant és szörnyethalt, Pégaszoszt viszont csillagképpé változtatta.

Pégaszosz fehér színű, szárnyai aranyozottak, s ahol félhold patái a földet érintik, források fakadnak. Patája ütése nyomán bukkant a felszínre a Helikon-hegyi Ló-forrás, melynek, aki a vízéből iszik, költői ihletet nyer.

Pégaszosz a szárnyaló képzelet jelképe lett, amely a költőket az ihletettség és dicsőség ormára, azaz a Parnasszusra repíti.