Péntek

Bár a hét napjaihoz kapcsolódó népi hiedelmek nagy része eltűnőben van, nem kevesen még ma is aggodalommal várják a pénteket, különösen, ha a hónap tizenharmadik napjára esik. E nap balszerencsés volta elsősorban a keresztény vallásban gyökerezik, azonban a babona eredete valószínűleg régebbről származik, hiszen a péntekkel kapcsolatos félelmek a pogányok körében, például Indiában is megtalálhatók.


A keresztény hiedelem úgy tartja, hogy számos jelentős esemény történt ezen a napon. Egyes feltevések szerint Isten pénteki napon teremtette Ádámot, ezen a napon evett Ádám és Éva a tiltott gyümölcsből, és űzettek ki a Paradicsomból, pénteken ölte meg Káin testvéröccsét, Ábelt, e napon feszítették keresztre Jézust, és ugyancsak péntekre esett István megkövezése, Heródes betlehemi gyermekgyilkossága, Péter keresztre feszítése, Pál és Keresztelő János lefejezése, Izrael fiainak átkelése a Vörös-tengeren, az Özönvíz kezdete, a bábeli torony leomlása, valamint a pestis járvány kitörése Egyiptom földjén.

Európában különösen a középkortól terjedt el sokfelé, hogy a pénteki napon rossz, szerencsétlen dolgok szoktak történni. A számos helyen írott formában is megjelenő tanácsok legfőképpen attól óvták az embereket, hogy bármilyen új vállalkozásba ezen a napon vágjanak bele. A tilalom egyaránt vonatkozott valamilyen munka elkezdésére, utazásra vagy a házasságkötésre. Egyedül a húsvétot megelőző nagypéntek számított kivételnek, amely nap szentsége ellensúlyozta a péntek szerencsétlen voltát.

Nálunk a várandós anyák, nehogy elvetéljenek, nem kezdtek pénteken munkába; ezen a napon a parasztok nem vittek ki tejet a házból, mert attól tartottak, hogy ezzel csökken a tehenük tejhozama. Bihar megyében pénteken kenyeret sütöttek, melyet egy karóba húzták, hogy védelmet nyújtson a tűzvész ellen.

Egyes vidékeken a névnapjukat pénteken ünneplők a nap balszerencsés hatásától különös mágikus eljárással igyekeztek megszabadulni. Az ünnepelt kiválasztott egyet a már nem használt ruhái közül, a véréből vagy a nyálából egy pár cseppet beledörzsölt, majd elégette azt. Úgy tartották, hogy a tűzben a következő év összes balszerencséje is elégett. Erdély délkeleti részén a hasonlóan előkészített ruhadarabot még napkelte előtt egy fára akasztották, és ha ez másnap hajnal előtt eltűnt onnan, a névnapját ünneplő személy biztos lehetett benne, hogy a következő évben elkerüli a balszerencse.

Ellentétben a kereszténységgel, a muzulmán vallású népek körében kifejezetten szerencsés napnak számít a péntek. Ezt a napot ajánlják a házépítés, az utazás, vagy egy ruha elkészítésének megkezdésére, de a palántázásra, vetésre vagy a házasságkötésre is ez a legalkalmasabb időpont. Úgy tartják, hogy szerencsés lesz az a vállalkozás, melybe pénteken kezdenek bele. A mai Afganisztán és Pakisztán határán élő iszlám vallású pastu parasztok körében különösen megbecsült volt ez a nap, ugyanis abban a hitben voltak, hogy a világ teremtését követően, pénteken pihent meg az Isten. Úgy tartották, hogy péntekre virradóan az elhunytak lelkei felkeresik a korábbi lakhelyüket, ezért ilyenkor mindenféle finom ételt vittek a mecsetekbe.

A zsidók között a középkorban - az ortodox zsidók számára napjainkban is - a házasság számára a péntek volt a legkedveltebb nap, főleg azon praktikus okból, hogy közel volt a zsidó szabbathoz, és az esküvői szertartást össze lehetett kapcsolni a zsinagógában a vallásos istentisztelettel. A menyasszony és a vőlegény az esküvő reggelén böjtölt, és a ceremónia során hamut hintettek a fejükre. A Talmud tanítása szerint minden péntek este egy napra egy második lélek lép be a férfiak testébe, melynek a jelenlétét a megnövekedett étvágy mutatja.

Többnyire kedvező volt a péntek megítélése a szláv népek körében is. A szlávok istennője, Péntek, akit a keleti szlávok Szent Paraszkeva Pjatnyicának, a délszlávok pedig Szent Petkának hívnak. A hét páratlan napja a péntek, előtte a mennydörgés és villámszóró isten, Perun uralkodása alatt lévő, megszentelt páros nap, a csütörtök áll. E két nap nemcsak a párost és a páratlant szimbolizálja, hanem a férfi és a nő kapcsolatát is.

A szlávok Péntek istennőt lenfonó szent asszonynak tartják, mivel ő pártfogolja a szövést, fonást és a varrást. Innen ered az a néphit, mely szerint pénteki napon nem szabad szőni, fonni sem varrni. Az ukránok Pénteket többnyire tűkkel teleszurkált és orsókkal teleaggatott, leengedett hajú nőként ábrázolják, mert a bűnös asszonyok ezen a napon varrnak, és lent is fonnak, bár ezt utóbbiról azt hiszik, hogy nem is a lent fonják, hanem a Hét haját. Az orosz asszonyok ezen a napon nem fonnak, mert ezzel bepiszkítanák Péntek szemét, aki vét e tiltás ellen, azt szembetegség támadja meg, de érheti bármilyen más baj is.

A szláv hiedelem pénteki napon a gyerekek fürösztését is ellenzi, s aki ezen a napon megszegi a böjtöt, arról tudni vélik, hogy vízbe fullad. Egy keleti szláv mítoszban, a Vasorrú bába egyszer fonásra akarta kényszeríteni Pénteket, de ő sikeresen menekült el a fogságból, megszökött a török háremből, s üldözői megtévesztésére tiszta forrássá változott. Ezért tesznek a kutakra Pénteket formáló szobrocskákat, vagy dobálnak kutakba áldozatul megfont fonaldarabot, kis birkagyapjút vagy lenkócot.

Péntek kapcsolatban áll az egerekkel valamint Hétfővel és a Szerdával, akikkel együtt a városba vezető utakon teljesít szolgálatot. A hagyományos népi kuruzslók úgy tartják, aki a hatodik Pénteken böjtöl, megszabadul a hidegleléstől.