Pulyka

A pulyka spanyol közvetítéssel Amerikából került Európába, és csak a 16. századot követően terjedt el a világon. Háziasításának ideje nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy amikor Kolumbusz Amerikába érkezett, a mexikói indiánok már háziállatként tartották.


A pulyka számos hagyományban a dölyfösség, a kevélység, az önteltség, a korlátolt ostobaság és a büszkeség megtestesítője. Jelképezi mindazt, ami felszínes, üres és külsődleges.

Egy indián törzs szerint, amikor a föld keletkezett, de a kérge még puha volt, elküldték a pulykát, hogy nézze meg mennyire szilárdult meg a föld, de figyelmeztették, nehogy leszálljon rá. A pulyka azonban figyelmen kívül hagyta az intő szót, leszállt a még iszapos földre, amelybe beleragadt, ezért vadul elkezdett verdesni a szárnyaival, hogy felrepüljön. A szárnycsapásokkal szétverte a földet, amelyből dombok, hegyek, völgyek keletkeztek.

A maja indiánoknál a pulyka rendeli meg az esőt. A világon sok helyütt a keresztények karácsony napján pulykasültet fogyasztanak, míg az Egyesült Államokban a Hálaadás ünnepének elmaradhatatlan fogása.