Valamennyi rákfajt az árapály tevékenység irányítja, bonyolult biológiai óra szerint élnek. A dél-amerikai inkák képzetében a rák az ősanya reinkarnációja, aki legyőzte az időt és a fogyó Holdat.

Az ember számára a reggel az álomból való felébredés, a munkába indulás, a napi tevékenységek elkezdésének az ideje.

A róka tulajdonságai közül elsőként a ravaszság jut eszünkbe, vele jellemzik a ravasz embert, aki képes a mások becsapására, megtévesztésére. A róka alakjához általában a megbízhatatlanság és a hamisság tapad.

A népi hiedelem a rontásnak tulajdonít minden nem várt rossz eseményt, hirtelen bekövetkező bajt, mint például a tehén tejének elapadását, a rossz termést, a szorgos munka sikertelenségét; a megmagyarázhatatlan megbetegedést, halálesetet vagy a szerelmesek elhidegülését. A rontás indítéka többnyire vélt vagy valós sérelem miatti bosszú vagy gyűlölet lehet.

A hétpettyes katicabogarat, isten tehénkéjének, a méhet, isten méhének tartják. A termékeny, apró, dolgos méhet, az éghez tartozó világfa koronájával, ágaival, virágaival, leveleivel hozzák összefüggésbe. Dante, Isteni Színjátékában az angyalok, mint méhek szerepelnek. Egyiptomban, a ganajtúró bogarat, vagyis a szkarabeust, Ré napisten szimbólumaként, szent bogárként tisztelték.

Ezt a Földközi-tenger köves, napos partvidékén virító halványkék virágú, illatos cserjét már az ógörögök is ismerték, sok monda fűződik nevéhez. A szépség és szerelem istennő, Aphrodité szent növényeként tisztelték. Az ókorban azt tartották a rozmaringról, hogy ha testen viselik, javítja a memóriát, élénkítő hatású.

Egyszer Brahma arról vitatkozott Visnuval, a virágok közül melyik a legszebb, Brahma a lótuszt tartotta a legszebbnek, ám amikor Visnu mutatott neki egy szál rózsát, rögtön beismerte, hogy tévedett.

A piros rubin a kurázsi, a mersz, az emelkedettség méltóság, a tisztaság és az erkölcsös élet köve. Bátorságot, lelki békét, éleslátást és szellemi erőt biztosít viselőjének.

A felsőruházatról jóval kevesebb hiedelem lelhető fel, mint az izgalmasabb, a test intim részeivel közvetlenül érintkező alsóruházatról.

A régi utazók óriásmadárról szóló meséi feltehetően a Madagaszkár szigetén élt Aepyornis maximusra vonatkoznak. Ez a madár kb. ezer éve halhatott ki, és a mai struccfélék rokonának tekinthető.