Sárkány

A sárkány sokféleképpen él az emberek képzeletében. Jobbára hatalmas testű, lófejű, kígyófarkú állat, oldalain szárnyakkal, mancsain négy karommal. A képzeletbeli sárkányok között olyan is van, amelyiknek feje a tevére, szarva a szarvasra, szeme az ördögre, nyaka a kígyóra, hasa a csigára, pikkelyes bőre a halra, a karma a sasra, talpai a tigrisre, füle pedig az ökörre emlékeztet; de ábrázolják denevérszárnnyal, tarajos farokkal, fején koronával, szűk torokkal, kiöltött nyelvvel, vagy fületlenül is. Ez utóbbi esetben a hallószerve a szarva. Van, amikor nyakát gyöngykaláris díszíti, amelyben az ereje rejlik. Bárhogy is néz ki a sárkány, tény, hogy meghal az, akit a farkával körbefon, lehelete halálos, és járványt terjeszt, kitátott szája pedig maga a pokol bejárata.


Tiamat, a kaldeusok sárkánya négylábú, pikkelyes testű, és szárnya is van. A János Jelenéseiben szereplő sárkány sokfejű szörny, a görög Hüdrához hasonlít. Homérosz Iliászában Agamemnon király pajzsát díszítő sárkányt háromfejű kék színű kígyó reprezentálta. Ellenségeik megfélemlítésére - harci szimbólumként - a skandináv harcosok sárkányt festettek a pajzsukra, a viking hajósok pedig sárkányfejet faragtak hajóik orrára. A sárkány, lévén a legerősebb mennyei és földi hatalom megtestesítője, az egyiptomi Ozirisz és a görög Démétér jelképe. A görög Iaszón, a germán Szigurd sárkánnyal küzdöttek meg a mesés kincs elnyeréséért. Angliában sárkány volt a legfőbb királyi hadijelvény, sárkány vigyázta a kelta valamint a germán királyi és nemzeti uralmat.

A Közel-Keleten, ahol nagytestű, veszedelmes kígyók élnek, nemcsak a kígyó, hanem a sárkány is a gonoszság jelképe. Egyiptomban a sárkányt a sötétség birodalmának nagy kígyójaként képzelték el. Nyugaton mindig gonosznak tartották. A kereszténységben a bűn és a pogányság szimbóluma. A hősök: Herkules, Szent Mihály, Szent György legyőzik vagy megölik a sárkányt.

Ezzel szemben a Távol-Keleten a sárkányt tisztelik, és jóindulatúnak tartják. A Változások könyvében a sárkány a bölcsességet reprezentálja. Lung sárkány, a kínaiak fantasztikus lénye hosszú fejű és testű, fején szarvakkal, vagy taréjjal; olykor láb nélküli, pikkelyes lény; de látható szárnyakkal is. Lung sárkány, a négy mágikus állat egyike, olyan mint egy isten, vagy mint egy angyal, esetleg oroszlán. Ő testesti meg a jang erőt, vagyis az eget, az aktivitást, és képviseli a férfiasságot, uralkodik a felhőkön, az esőn, úszik a fellegekben vagy a hullámokon, többnyire lángnyelvek veszik körül.

Kínában a sárkány szerencsét hoz, és távol tartja a démonokat, ezért a kisgyerekek cipőjére sárkányt varrnak vagy hímeznek. A sárkány évszázadok óta a kínai császár őrállata, védelmezője, a császári jelvényt és a kínai zászlót 1911-ig sárkánnyal díszítették. A császár trónját Sárkány-Trónnak nevezték, s a császár elhunyta után azt mondták, hogy egy Sárkány hátán felment az égbe.

A kínaiak az öt őselemmel kapcsolatban öt különböző színű - sárga, zöld, vörös, fehér, és fekete - sárkányt különböztetnek meg. A sárkányok tavasszal felköltöznek az égbe, ősszel alámerülnek a vizekbe. A Mennyei Sárkány a hátán hordja az istenek palotáit; az Isteni Sárkány, esőt hoz, és szelet vet; a Földi Sárkány a vizek folyásáért felelős; a Föld Alatti Sárkány pedig az elrejtett kincseket őrzi.

Kínában hisznek a sárkányokban, az ősök születését a mennydörgés-sárkánnyal kapcsolják össze, a szivárványról pedig úgy vélik, hogy egy ív alakú sárkány, mindkét végén egy-egy fejjel. A világos színű hím sárkány a hung-szivárvány, a  sötét színű nőstény sárkány a ni-szivárvány. Kínai szólás-mondás szerint, amikor az eső esik, akkor "a Föld egyesül a Sárkánnyal".

A kínai sárkánynak szarva és karma van, teste pikkelyes, gerincéből tüskék állnak ki. Gyöngysorából, ha lenyel egy szem gyöngyöt, elveszti erejét. A kínai emberek annyira becsben tartják a sárkányokat, hogy hitük szerint ők alkotják a hegyek gerincét, ők adnak vizet, ők jelölik ki a csatornák és a házak ideális helyét.

A japánok képzetében élő sárkány változtatni tudja a nagyságát, és képes láthatatlanná is válni. A kínai és a japán sárkányok, bár a levegő hatalmasságaiként szerepelnek, legtöbbször szárnyatlanok. A taoizmus sárkányai a természet isteni erői közé tartoznak. A kínai álomfejtők szerint, akinek álmában sárkány lép be a lakásába, nagy szerencsében lesz része.

A vietnamiak viszont már nem látják szívesen házaikban a sárkányokat, a kéretlen látogatás megelőzése érdekében a bejárati ajtóikra tükröt szerelnek, ugyanis az arra járó sárkány, ha meglátja a tükörképét, azt gondolja, hogy odabenn van már egy sárkány, ezért továbbáll.

A meséknek is gyakori szereplője a sárkány. A népmesékben hol három, hol hét, hol tizenkét feje van. Egyszer szárnnyal, másszor szárnyatlanul ábrázolják, néha tüzet okád, máskor nem. Repüléskor nagyon felhevül, ezért a legjobban az elefánt vérében tud lehűlni. Tavasszal székrekedésben szenved, ilyenkor salátával táplálkozik, de emberhúst is fogyaszt, és szüzeket rabol el. A felnőtt sárkány sokáig kibírja evés nélkül, de hogyha neki kezd enni, nehezen lakik jól.

Nálunk a tatárjárás után sárkánykígyók lepték el az országot, ezek kiirtásában jeleskedő vitézek elismerésére, IV. Béla megalapította a Sárkányrendet. Gyakorta szerepel sárkány címereinken. A népi gyógyászok szerint, gyógyító erő lakozik a sárkányok csontjaiban és fogaiban, sőt a nyáluk is gyógyhatású.