Sas

A sas mint égi madár, az erő, a tűz és a halhatatlanság jelképe. Számos hagyományban a sas az uralkodók jelképe, a sastoll a hatalom kelléke, és gyakorta a sas - olykor kétfejű sas - tölti be a címerállat szerepét. Az oroszlánfejű sas motívum már a sumeroknál megtalálható. A sas nemcsak az ókori Róma, Bizánc és a cári Oroszország, hanem számos mai ország címerében is szerepel. A Balkán-félszigeten fekvő Albániának, albán nyelven a jelentése: a „sas földje”.


A sas a világfa csúcsával tart kapcsolatot, az aztékoknál a kaktusz tetején foglal helyet. Több mítoszban a sas nemcsak a tűzszerzésről számol be, hanem arról is, hogy milyen szerepe volt az édesvíz megszerzésében. Például a tlingit indiánoknál az édesvizű kút gazdája a sas.
Afrikában és Szibériában szinte minden testrészéhez - karmaihoz, szárnyaihoz, tollazatához - mágikus hiedelem tapad. Az isteni természet és a halhatatlanság szimbólumaként szerepel. A keresztény hitben nemcsak a keresztelést és a feltámadást jelképezi, hanem jelzi az isteni szeretetet, a fiatalságot, a lelki frissességet, a lángoló vallásosságot, ugyanakkor megjeleníti a gőgöt is. Szent János apostol jelképe egyike a négy apokaliptikus állatnak. A román templomokban, de a pravoszlávoknál is fellelhetők a sasos katedrák, a sasos papi öltözékek valamint tárgyak.

Néhány hagyományban a sas a viharisten - Zeusz, Jupiter, Indra, Perkunasé - madara. Az ókori rómaiak, ha sast láttak, a közelgő viharra következtettek. Sas lopta el Indrának a varázslatos italt, a szómát.

A kínaiak számára a sas általában az erőt szimbolizálja. Gyakran egy fenyőn ülő sas képét ajándékozzák idős embereknek, melynek jelentése: legyen erős, akár a sas, és hosszú életű, mint a fenyő.

A mesék gyakori szereplője a sas: hol megmenti a kígyótól a madártojásokat; hol elhozza az alvilágból az élet vizét; hol megszerzi a tűzszerszámot, a világosságot, a Napot.

Gyakorta szerepel együtt a hollóval: például a sas a fiókáit, csak a holló segítségével tudja visszaszerezni; a holló azért lett fekete, mert megcsipkedte a sas; a hollónak és a sasnak egyidejűleg azonos a feleségük, akinek mindkét férjétől származik egy-egy holló és sas fiókája.
Eurázsiában és Amerika északi részén - mint a duális társadalom szimbólumát - olykor egymással szöges ellentétben állóként ábrázolták e két madarat. A sámánok között a sas a fehér sámánok, a holló a fekete sámánok madara. Sűrűn előforduló motívum, amikor a sas csodás módon gyereket, csecsemőt ment meg.

A néphit szerint, ha több sas repül együtt, békességet jelent. Viszont a mozdulatlanul ülő sas egy közelgő ellenség jöttét jelzi. A sas vijjogása, a közelgő halál eljövetelére utal. Ha két ember ugyanannak a sasnak a tojását eszi meg, védelmet nyernek a boszorkányok ellen.