Seb, sebesülés

A szúrás, vágás, karcolás vagy egyéb erőszakos hatás által okozott sebekre számtalan népi gyógymód, babonás praktika létezik. Arra, hogy  mit kell és mit nem szabad ilyenkor tennünk, a nagyszüleinktől gyermekkorunkban magunk is hallhattunk néhány tanácsot. Azt is tudjuk, hogy a sebek gyógyulására befolyással van a sérült egyén kora, tápláltsága és egészségi állapota, vagyis az idősek, a gyenge, vézna emberek sebe sokkal lassabban gyógyul, mint a fiatal, életerős és teljesen egészséges egyéneké. Az viszont talán kevésbé ismert, hogy a javallatokon, gyógyító varázslásokon kívül, a sebekkel kapcsolatosan számos jövendölést is tartalmaz a népi hiedelemvilág.

Akinek sok sebhely vagy heg található a testén, gazdagon fog meghalni. A kézen viszont utazásokat, világot látást jeleznek. A karmolás ugyancsak utazást jelent, melynek hosszából az utazás távolságára és időtartamára is következtethetünk. Ha viszont a karmolás nem volt szándékos - bárhol is legyen a testen - egy aljas és pimasz hangú levél érkezését jövendöli. A függőleges irányú karmolás, új barát felbukkanását jelzi előre, míg a keresztirányú egy régi elvesztésére utal.

Ha üveggel megvágjuk magunkat, valaki kinevet bennünket, vulgárisan fogalmazva: „a pofánkba fog röhögni.” Ha egy leány virágültetés közben vágja meg a kezét, farmerhez megy feleségül. Ha fém tárggyal vagy szerszámmal sebezzük meg magunkat, a babona szerint ajánlatos azt fényesen tartanunk, mert ha berozsdásodik, merevgörcsöt kaphatunk.

Azt mondják, ha a fején sérült személy földiepret eszik, a sebe végzetessé válik, vagyis a halálát okozza. Ha a gyerek elesik és egy éles kő megsebzi a fejét, az anyának nem a seb megtisztítása és bekötözése legyen elsődleges dolga, hanem a sérülés pontos helyének a megkeresése, majd - anélkül, hogy hátranézne - egy pohár áldozati bort vagy cukrozott vizet kell átloccsantania a válla fölött annak érdekében, hogy a gyermeke minden veszélyt elkerüljön.

Ha megszúrjuk a kezünket, és nyomában a vér serken, az arról árulkodik, hogy valakinek a csókjára vágyunk. Ha sebünket egy kiálló szög okozza, rossz hírekre számíthatunk. Ha viszont nem tudjuk, mitől lett a sérülésünk, ez azt jelenti, valaki meg fog ajándékozni. Ugyanezt jelzi az is, ha a seb a kéznek az ujjainkkal (ez esetben természetesen nem a másik kezünk ujjairól van szó) el nem érhető részén keletkezik.

Úgy tartják, hogy a gyűrűsujjal végigsimogatott seb hamarosan begyógyul. Hasonló hatású a fagyöngy is, ha egy fagyöngyágat teszünk a sebre, az varázserővel fog hatni rá, s a seb gyorsan beforr. Állítólag Luther Mártontól (1483-1546), a protestáns reformáció szellemi atyjától származik az a hiedelem, hogy a tapasz melyre előzőleg három béka ráköpött, kiszívja a mérget a sebből.

A leányok jól teszik, ha óvatosan bánnak szeretőjük bicskájával vagy késével, mert ha megvágják vele magukat, olyan sérülésük lesz tőle, mely nagyon nehezen fog meggyógyulni. Az üvegszilánkokat, apró fémforgácsokat tartalmazó sebek viszont jól gyógyíthatók, ha egy darab sötétszínű, ecetben áztatott kígyóbőrt teszünk a sebre, az mindet kiszívja belőle.

Ha az embernek tövis fúródik a testébe, és sikerül kihúznia, meg kell harapnia azt, ekkor a seb nem fekélyesedik el. Istenhez fohászkodva, és ünnepének napján (február 3-án) Szent Balázsra emlékezve, a híres segítőszent a test bármely részéből kihúzott tövist magával viszi. A sebre gyógyító hatással van a temetési harangszó is, de csak akkor, ha hallgatása közben azt forrás vizével megmossuk.

A gyógyulás, illetőleg a jövendő szempontjából természetesen az sem mindegy, hogy mi okozta a sebet, mert: „Ha szarvasbika támadt rád, döfése a ravatalra visz téged,/Ám a vadkan sebét gyógyítja a borbély, ezért nem kell félned.”

Ha egy bádoglemezzel vágjuk meg magunk, nemsokára háládatlanságban lesz részünk; ha a seb késtől származik, új szeretőre - de ez még nem az igazi - számíthatunk; ha üvegtől sérül  meg a kezünk, pénz áll a házhoz, és fellendül vállalkozásunk; ha papírral történik ez, váratlan meglepetés és idegen ágy vár ránk; ha pedig fűrész okozza sérülésünk, utazás elé nézünk, melyből sokat profitálhatunk.

Ha egy fejszével vagy baltával vágjuk meg a lábunkat, a sérülést okozó szerszámot tegyük a kandallósarokba, és ekkor semmi bajunk nem lesz. Ha erősen vérzik a sebünk, keressünk egy kis emberi csontot, tegyük a sebre, és a vérzés nemsokára eláll. Másfajta sérülés esetén a sebre téve ugyanezt megteszi a kőrisfa bütyke is, ha később elvisszük egy olyan helyre, ahol azt sem a nap, sem a hold sugarai nem érhetik. Ha megvágott ujjunkból kiserken a vér, azt a pince lépcsőjének aljáról felszedett pókhálóval kúrálhatjuk. Azt mondják, rátéve a seb azonnal meggyógyul, és még szerencsénk is lesz.

Kubában a megsebzett emberek babonából sohasem néznek halottra, mert attól tartanak, hogy nem gyógyul be a sebük. Hollandiában és Németországban, amikor valaki megvágja magát, gyorsan olajjal dörzsöli be a kését, majd félreteszi, mert ettől állítólag a seb szépen beforr. Afrikában az anya a gyermeke sebéből eltávolított vért szétspricceli a kunyhója fedelén, hogy annak varázsereje távol tartsa házától a betegségeket. Camballo gyűrűje képes volt elállítani minden seb vérzését. Azonban elveszett az Ír tengerben, ezért azóta is keresik a halászok.

A Pennsylvaniában élő németek régen a seb gyógyítására és a vérzés elállításához - kiegészítve a sérült személy nevével - Ezékiel próféta könyve 16. részének 6. verse („Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!”) folyamatos ismételgetését ajánlották. Állítólag ez távolból is gyógyított.

Hajdanában az a hiedelem járta, hogy ha a tetejükre helyezzük, a spongya meggyógyítja a sebeket. A halásznak, aki megsebezte horoggal a kezét, míg a sebe be nem gyógyult, vigyáznia kellett rá, nehogy az be ne rozsdásodjon.

Egy 19. századi New Englandben élő tudósító írta: „Egy indián asszony, akit egy fejsze által okozott súlyos sérülés ellátására kértek meg, különféle kenőcsökkel gondosan bekente a fejszét, és csodák-csodájára a férfi lába hamarosan meggyógyult.

”Valószínűleg ugyancsak a 19. századból származik a következő gyógymód, melyet a szögbe lépő embernek ajánlanak. Eszerint először öntsünk terpentint a sebre, majd kerítsünk valahonnét orvosi zsályát, tegyük azt egy darabka szalonnabőrre, és ezzel kössük be a sebünket. Azt mondják, ettől biztosan begyógyul.

Az angolszászok egykoron a következő varázsszöveget mondogatták a sebek gyógyítására: „Tom Potts csak egy szolga volt,/mégis kiválóan gyógyított./Zsebkendőt kötött sebére,/és néhány szótól elállt a vérzése.”