Szemölcsök

A szemölcsök rendszerint apró bőrkinövések az arcon, az ujjakon, vagy a könyökökön, olykor a nemi szerveken, melyeket vírus okoz, és megkülönböztetendők az ugyancsak gyakran apró bőrdudorral jellemezhető, pigmentált anyajegyektől. A szemölcs orvosi elnevezése verruca, a genitáliákon és a végbélnyílás környékén megjelenő vírusos eredetű bőrkinövéseket pedig condyloma néven tárgyalja a szakirodalom.


Mivel a szemölcsök igen gyakran szembetűnő ok nélkül jelennek meg, és ugyanígy - látszólag maguktól - tűnnek el, e tulajdonságuknak köszönhető, hogy számos babonás hiedelem alakult ki a jelenlétükkel, kúrálásukkal, varázslatos eltávolításukkal kapcsolatosan.

A régi időkben például, ha egy személynek szemölcsöt találtak a bal füle alatt, biztosak voltak benne, hogy az illető életét az akasztófán fogja végezni. Angliában egykoron a nagy szemölcsöt az eseménydús, viharos élet jeleként értékelték. Oliver Cromwell is ilyen szemölcsöt viselt az arcán, és élete igazolta honfitársai értelmezését. 

Az amerikai indiánok viszont úgy tartották, hogy a szemölcs rossz emberről árulkodik, aki hajlamos a lopásra. Ha viszont a szemölcs fiatalon jelent meg, az kivételt képezett a szabály alól, ezek ugyanis egyedül csak a fiatal fiú vagy leány férfias vonásait hangsúlyozták.

A régi időkből származik az a ma is elterjedt szokás, hogy egyes emberek, akiknek az arcukon szemölcsök vagy anyajegyek találhatók, nagy gonddal óvják és ápolják a belőlük kinövő szőrszálakat, mert úgy vélik, hogy azok jó szerencsét hoznak számukra.

A néphagyomány szerint nem szerencsés viszont, ha a kezünket szemölcsökből származó vér érinti, mert még több fog rajtunk nőni. Ugyanígy nem ajánlatos levágni sem a szemölcsünket, mert minden belőle kiserkenő vércsepp egy újat hoz helyette. A kézről levágott szemölcs pedig jogi vitához, pereskedéshez vezethet. Ha csak nem kúrálás véget tesszük, számlálgatni sem tanácsos őket, mert ettől több lesz belőlük.

Jót tesz velünk viszont, ha valaki más számlálja össze a szemölcseinket, ezáltal ugyanis azok eltávoznak rólunk és áthelyeződnek az illető személyre. Aki nem volt ilyen szerencsés, magának kellett megszámlálnia a szemölcseit, majd a kapott számot - hogy a szemölcsök vele menjenek - bejegyeznie egy a falujából éppen távozni készülő férfi kalapjának belsejébe. Ha történetesen senki sem akart elmenni, az is megtette, ha egy szalmaszálra annyi csomót kötött az illető, ahány szemölcsöt a testén talált. Ha ezután a szalmaszálat becsomagolta egy ruhába, majd elásta, a szemölcsök eltűnéséhez már csak arra kellett várnia, hogy a szalmaszálon a csomók elmálljanak, kioldódjanak.

Kelet-Massachusettss-ben, New York állam középső részén és Angliában többfelé az a hiedelem járta, hogy attól is eltűnnek a szemölcsök, ha nyállal dörzsölik be őket. A törökök az újhold idejét javasolták a gyógyításra. Miközben tojás, só és árpa keverékét ásták el, folyamatosan egy varázsrigmust recitáltak. Ha mindent jól csináltak, idővel a szemölcsök eltűntek. Itáliában őszibarackfa leveleit ásták el, és a gyógyulást a levelek elbomlásától várták. Cumana (város Venezuelában Caracastól keletre) lakói pedig úgy tartották, hogy attól múlnak el a szemölcsök, ha a szöcskékből származó fekete nedvvel kenik be őket.

A szemölcsök eltüntetésére természetesen számos egyéb „biztos” módszer létezett. Sokan például a sírkőről összegyűjtött vizet vagy harmatot vélték hatásosnak. Mások szerint az is segített, ha egy temetkezési vállalkozó kalapácsával ütöttek a szemölcsökre. A szemölcsös ember számára reményt jelentett, ha útja során temetési menettel találkozott, és azt kívánta magában, hogy tűnjenek el a szemölcsei, mire a holttest feloszlik.

Ugyanerre a célra szolgált a lopott és titokban elásott tojás is. Amint a tojás elbomlott, a szemölcsök is eltűntek. Egyes dohányosok pedig a szemölcsöknek a - kilenc egymást követő reggelen felköhögött - slejmmel történő bekenésének hatásosságára esküdtek. Ha éppen esküvő volt a háznál, a kúrálásban a jegygyűrű is szerepet kapott, rajta keresztül egy moharózsa tövisével szúrták meg a szemölcsöt. Volt, aki a szemölcsből kiserkenő vérrel kívánta eltávolítani testéből a „mérget”, a megszúrt szemölcsökből a vért kukoricaszemekre csepegtette, majd azokat a csirkékkel megetette.

Egyesek szerint a gyógyításhoz a szemölcsöknek valamilyen tárggyal - kaviccsal, csonttal, korhadt fával stb. - vagy növénnyel, illetve annak termésével való megérintése, bedörzsölése is elegendőnek bizonyult. A hangsúly azon volt, hogy a szemölcsátvitelre használt eszközt valaki megtalálja és magához vegye. Ezzel ugyanis már ő vált a szemölcsök birtokosává.

Az ilyen és ehhez hasonló babonák nagyon régiek. Id. Plinius (23 - 79) például csicseriborsót javasolt a szemölcsök bedörzsölésére, melyet utána vászonruhába csomagolva jó messzire el kellett dobni. A „kavics módszerről” már a 4. században élt Marcellus Burdigalensis (Marcellus Empiricus) is hallott, és a De Mendicamentis című könyvében említést tett róla.

Eltekintve a természetes gyógyulástól, javulástól, lehetséges, hogy számos szemölcs-gyógymód az önhipnózishoz hasonló folyamat révén működött.

A többi terápiás módszer - mint például a szemölcsök kutyatejjel (Euphorbia millii), mezítelen csigával, szöcske testnedvével, vagy egér friss vérével való bedörzsölése – akárcsak a korábban felsoroltak valójában kuruzslásnak minősültek. A modern orvosi eljárások ugyanis olyan anyagokat használnak a szemölcsök eltávolítására, melyek felpuhítják a kemény réteget és a maradványát kauterizálják (kiégetik), melyet azután ledörzsölnek.