Szeplőtelen fogantatás

A szeplőtelen fogantatás, olyan képzet, miszerint a megtermékenyüléshez és a megszületéshez nem szükséges férfi közreműködése. Azt hitték, a terhesség létrejöttéhez elég, ha a nő testébe behatol egy csíra, de olyan elképzelések is voltak, hogy nők víztől, esőtől, fától, kőtől, sziklától, széltől estek teherbe. A szibériai sámánok ikrekkel kapcsolatos hiedelme úgy tartja, hogy az ikrek egyike egy földi apától, a másik egy természetfölötti lénytől, szellemtől vagy istentől származik.


Elterjedt nézet volt, hogy a nő teherbe eshet természetfölötti módon, vagy egy istenséggel folytatott nemi kapcsolat révén is. A kínaiak ősatyja, Fu-hszi olyan anyától született, aki az égzengés ingoványában belelépett egy óriás lábnyomába; Sen-tung, az isteni földműves akkor fogant meg anyja méhében, amikor meglátta a csodálatos sárkányt; Huang-ti sárga császár villámfénytől fogant; Jao a nagy bölcsességű uralkodó vörös sárkánytól, a Jin dinasztia megalapítója fecske tojásából.

Az ókori Egyiptom több fáraója született legendás módon; a babilóniai Gilgames egy toronyba zárt szűz leánytól lett; az akkád Sarrukin szűz papnőtől született; Dzsingisz kán anyja az "isteni pillantástól" esett teherbe. Az ókori görögök is hittek a szeplőtelen fogantatásban, szerintük Püthagorasz és Platón, valamint a hódító Nagy Sándor bámulatos fogamzása is ilyen volt. Az ókori Rómában Mars isten, Romulus és Remus apja egy Vesta szüzet ejtett teherbe. A népmesék is ismerik a szeplőtelen fogantatás motívumát, gyakorta esik a mesebeli lány, vagy királylány teherbe egy megevett magtól, vagy haltól, széltől, napsugártól, fürdéstől.

A kínai Lao-cét, a taoizmus megalapítóját sem apa nemzette, hanem az anyja által lenyelt ötszínű gyöngyben felhalmozódott napenergiától fogant; a vallásalapító Konfuciusz anyja egy szörnyeteg által hozott drágakőtől esett teherbe; a zoroasztrizmus létrehozójának, az iráni Zarathuszrának anyja egy növény szárától termékenyült meg.

A szeplőtelen fogantatás motívuma a világvallásokban is megjelenik. Buddha a szűz Majától született, akinek testébe egy fehér elefánt hatolt. A muszlimok Mohamed próféta születését is csodálatosnak tartják. A szűz anyák közül mégis a legismertebb Szűz Mária, Jézus Krisztus földi anyja, aki csodálatos módon, szüzessége megsértése nélkül szülte isteni fiát. A szeplőtelen fogantatás tana már szerepelt az őskeresztény tanokban, de csak a 431-es efezusi zsinat nyilvánította ki hivatalosan Szűz Máriát Istenszülőnek, mivel, mint Isten Anyja, nélkülöz minden rossz hajlamot, eszerint nem követhetett el semmiféle testi bűnt sem. Innentől kezdve a neve Immaculata Beata Virgo Maria, vagyis szeplőtelenül fogantatott boldogságos Szűz Mária. Mária szeplőtelen fogantatásának megítélése kapcsán a 12. században viták robbantak ki Angliában. A 13. században, Aquinói Szent Tamás ferences teológus szerint Mária kiváltságos helyzetét, fiának, Istennek köszönheti. IX. Pius pápa 1854-ben ünnepélyesen bejelentette, hogy Szűz Mária szeplőtelenül, azaz eredeti bűn szennye nélkül fogantatott (sine labe originali concepta), ami az Isten kinyilatkoztatása volt. A szeplőtelen fogantatás ünnepe azóta december 8-a.