Szfinx

A rejtélyes szfinxről többféle elképzelés és megjelenítési forma él, az egyiptomi szfinx férfifejű, földön fekvő oroszlán, elsősorban a hatalmat jelképezte, egyszersmind a sírokat, a templomokat vigyázta. A Karnak utcáin található szfinxek, Ámon szent állatainak megfelelően, kosfejűek. Az asszír és a perzsa szfinxek szakállasak és koronás fejűek.


A görög szfinxnek női feje és melle, madárszárnya, nőstény oroszlánteste és lába van. De megjelenítették a szfinxet, kutyatestűnek és kígyófarkúnak, vagy bikatesttel, sasszárnnyal is, ez a szfinx a négy élőlényt: az embert, a bikát, az oroszlánt és a sast jelképezte. A négy evangélistát ugyancsak ez a négy alak szimbolizálja.

A mai napig a legismertebb a Nap erejét megtestesítő, egyiptomi nagy gizai szfinx, amelyet i.e. 2570-2450 között uralkodó fáraó építtetett, s feltehetően a szfinx fejeként a fáraó arcmását örökítették meg. A leghíresebb mitikus szfinx azonban a thébai. Az ókori egyiptomi főváros, Théba lakóit egy szfinx tartotta rettegésben, aki a következő találós kérdésére követelt tőlük választ: „Melyik lénynek van négy lába, két lába és három lába, s minél több van neki, annál gyengébb?” Aki nem tudott a rejtvényre felelni, azt a szfinx azonnal felfalta. Végül a görög mitológia hőse, Théba leendő királya, Oidipusz adta meg a választ: az emberről van szó, aki csecsemőkorában (reggel) négykézláb csúszik-mászik, felnőttként (délben) két lábon jár, öregkorában (este) pedig botra támaszkodik. A helyes válasz után a szfinx annyira elszégyelkezett, hogy levetette magát a hegy csúcsáról. Azóta kapcsolják össze a szfinxet a mindentudás és a titkos bölcsesség fogalmával.