Szirének

A sziréneket a görög mondákban Akhelóosz, a folyamisten és számos forrásvíz atyja nemzette az egyik múzsával. Eredetileg szép nők voltak, és gyönyörű hangjukra oly büszkék, hogy a múzsákat hívták ki versenyre, és csak a vereségüket követően, büntetésből váltak félig asszony, félig madártestű emberevő szörnyekké.


Számuk a különböző forrásokban változó: van, ahol csak ketten vagy hárman, míg másutt egészen sokan vannak. Édes énekeikkel csábították magukhoz a szerencsétlen, hiszékeny hajósokat, ezért tartják őket az illúziók világának és a csábítás szimbólumainak. Odüsszeusz emberei fülét viasszal tapasztotta be, magát pedig az árbochoz kötöztette, hogy hajósait megkímélve, biztonsággal meghallgathassa bűvös énekeiket. Orfeusz a híres dalnok és zenész állítólag még a sziréneknél is édesebb hangon énekelt, a dalnak hallatán azok a tengerbe ugrottak, és sziklává változtak, mert amint nem hatott varázserejük, azon nyomban halál várt rájuk.

Az a hiedelem járja, hogy Walesben a 6. században elfogtak és megkereszteltek egy szirént, aki Murgan néven a szentek közé került. Egy társa holtáig Haarlemben élt, akit megtanítottak fonni és a kereszt tiszteletére.

A nyugat-európaiak szerint a szírének a boldogtalan lelkek megtestesülései. Az oroszok hitében a paradicsomból szállnak alá a földre, ahol dalaikkal csábítják el az embereket.

A Rajna jobbpartján Sankt Goarshausen közelében található a Lorelei nevű hatalmas szikla, amelyen a mondabeli szirén lakott, aki énekével magához csalta a hajósokat, akik hajójukkal a sziklafalnak ütközve, a vízben lelték halálukat. A monda legismertebb feldolgozása a német költő és esszéista Heinrich Heine (1797-1856) Die Loreley című költeménye, melyet több mint 25 komponista zenésített meg.