Szűz Mária

Noha vallásos tisztelete az ókeresztényi időkbe nyúlik vissza, Mária Istenanyaságát csak az epheszoszi zsinat (i. u. 431.) emelte hittétellé. A legenda szerint Mária, a júdeai szűz tiszta körülmények között élt. Hét hónapos korában mutatták be a templomban, három éves korától ott nevelkedett, kézimunkázott, és eledelét az angyalok kezéből kapta. Tizenkét éves korában szüzességi fogadalmat tett. Felnőtt szűzként azonban nem maradhatott a templomban, s társként egy idős ácsot, Józsefet javasolták számára, akit férjéül választott.


A házasságban Gábor arkangyaltól tudta meg, hogy fia fog születni. A hat hónapos terhes Máriát, József szánalomból nem teszi ki a nyilvános megvádolás szégyenének. Józsefet egy megjelenő angyal meggyőzi felesége ártatlanságáról. Három hónappal később Mária Betlehembe megy, ahol egy jászolban a mennyei seregek üdvözlése mellett megszüli a világ megváltóját, Jézus Krisztust. A nyolcadik napon körülmetéltette és bemutatta gyermekét, majd Heródes üldözése miatt Egyiptomba menekül, s a szent család Héliopolisz környékén húzza meg magát. Kevés idő múltán a zsarnok trónutódtól, Arkhelaosztól tartva Názáretbe költöznek, ahol nagyobb biztonságban érzi a gyermek Jézust. Innentől kezdve élete homályba vész, a szentírás csak egy-egy esemény kapcsán tesz róla említést. A hagyomány szerint a keresztény időszámítás után 48-ban Jeruzsálemben meghalt, és a gecsemáni kertben temették el. Harmadnapon halottaiból föltámadt, és a mennyekbe szállt. Mennybemenetelét az 5. sz. óta augusztus 15-én ünnepeli meg az egyház.

A magyar néphagyományban Boldogasszonyként ismert, mint az ország védelmezőjének (Patrona Hungariae), I. Szent István király számára ajánlotta fel a magyar koronát. A Mária-ünnepeket, az egy Kisasszonynapja (szeptember 8.), vagyis Mária születése napja kivételével, ma is Boldogasszonynapoknak nevezik.