Tündérek

A tündérek csábító szépségű, jó szándékú női szellemlények. Legfontosabb tulajdonságuk, a népmesék és mondák szerint a varázslási, az átváltozási és a hirtelen eltűnési képességük.


Víz alatti palotákban laknak, de lakhelyük lehet folyók kis szigetein vagy ártereken is. Vízi életmódjukból következtetnek arra, hogy hasonlíthatnak a félig hal, félig nő sellőkhöz. A tündérek hófehér színűek, aranyhajúak, fiatalok, csodás szépségűek, aranyos ruhában járnak, és gyönyörűen táncolnak. A magyar tündérek királynője, Tündér Ilona, aki Tündérországnak, a boldogság honának az uralkodónője. Nevüket - váratlan fel-, és eltűnésükre utalva - a tűnik, eltűnik igéből származtatják, de az sem kizárt, hogy elnevezésük a tündöklés kifejezésből ered.

A tündérek azonban nem voltak mindig jóindulatú varázslények. A kelta néphagyományban, sőt az európai, arab, kínai mondavilágban is, egészen a középkorig, azt hitték róluk, hogy rosszindulatú, kiszámíthatatlanul veszélyes varázslények, akik képesek elcserélni a gyerekeket, a felnőtteket magukkal ragadni tündérbirodalmukba, ahonnan soha sincs visszaút. A legendák arról szóltak, hogy az a férfi, akibe beszeret egy tündérlány, a halál fia lesz.