Újszülött

A csecsemők életének első néhány hete, de különösen a keresztelés előtti időszak, a néphit szerint meghatározó a kis jövevény további sorsa szempontjából, ezért különböző praktikákkal igyekeznek biztosítani számára a jó szerencsét, illetve megóvni a rá leselkedő veszélyektől, így különösen a rontástól, szemmel veréstől vagy az elcseréléstől.


A betegségek megelőzésére, elhárítására az előírások és a tilalmak mellett, különféle népgyógyászati eljárásokat használnak. Bizonyos születési jegyeket, viselkedési jellemzőket diagnózisként értékelnek, míg más tulajdonságokból a gyermek várható jövőjére következtetnek.

Arról a csecsemőről például, amelyik foggal születik, úgy vélik, felnőttként rendkívül önzővé válik; aki erősen összeszorítja az ujjait, zsugori lesz életében; akinek arcát vagy orrát kék erek hálózzák be, nem fogja megérni a 21 éves kort. Barátságos felnőtt lesz viszont abból az újszülöttből, akinek valaki belefúj a szájába.

Azt mondják a törökök, ha az újszülöttet a talpán csókolják meg, könnyen fog járni; ha az ajkán, korán fog beszélni; ha a tarkóján, akaratos, nyakas ember lesz belőle. A törökök szerint befolyásolja az újszülött későbbi foglalkozás választását, hogy hová dobják a köldökzsinórját. Ezért a legtöbbször a háztetőre hajítják, hogy hivatásában a lehető legmagasabb rangot érje el. Az újszülött kezébe azzal a céllal adnak ceruzát, hogy jól tanuljon.

Kínában a csecsemő kiságyába tárgyakat - tollat vagy játékot, esetleg egy ezüstérmét - helyeznek, mert úgy tartják, hogy az fogja meghatározni a gyermek jövőjét, amelyiket először érinti meg a kis kezével.

A magyarok úgy tudják, hogy tilos a csecsemő fürdővizét napnyugta után kiönteni, mert a pici gyerek arca sebhelyes lesz. Nem szabad a csecsemő száját pelenkával megtörölni, mert kipállik a szája. Szeplők borítják el a csecsemő arcát, ha a kiterített pelenkái, ruhái megáznak. Ha ruhái éjszakára a szabadban maradnak, az újszülött egész éjjel nem tud aludni.

Balszerencsés dolog a csecsemő fejét megmosni az első év során; ha a gyerek kezét mossák meg az első születésnapja előtt, az elviszi a gazdagságát, szegénységben fog élni és meghalni, vélik a cornwalli walesiek. Ha a csecsemő körmeit egy éves kora előtt vágják le, felnőttként rabló lesz. A kínaiaknál a lyukas köldökű újszülött prosperáló életre számíthat. A pár hajtinccsel született csecsemő csintalan és szófogadatlan gyerek lesz. Amelyiknek széles és vastag a füle, jólétben fog élni. Nem ajánlatos magasztalni az újszülöttet, mert ezzel meghívják a gonosz szellemeket.

India egyes részein él egy olyan hiedelem, miszerint az apa nem láthatja csecsemője arcát hat hónapos koráig, mert ez szerencsétlenséghez vezet. Az indiai szikhek, hogy megvédjék az újszülöttet a rontástól, a homlokára anyatejbe mártott szénnel egy fekete jelet rajzolnak, vagy egy fekete fonalat, zsinórt esetleg szalagot kötnek csuklójára, nyakába pedig disznófogakból álló füzért akasztanak. Ha arra gyanakodtak, hogy az újszülött már rontást szenvedett, akkor a pici baba feje fölött meglóbálnak néhány csilipaprikát, melyeket azután a tűzre vetnek. Ha a füst nem csípi a szemüket, biztos jele annak, hogy a rontás hatásos volt. Bajorországban és Ukrajnában egyszerűbben győződtek meg erről; a mama megnyalta a csecsemő homlokát, és ha annak sós íze volt biztos lehetett benne, hogy a gyermeke rontás alatt állt.

A vietnamiak nem örülnek, ha csecsemőjüket valaki dicsérettel halmozza el, mert attól tartanak, hogy az ördög meghallhatja, és kívánatossága miatt ellophatja az apróságot.

Nálunk sem szabad megdicsérni a pici babát, ha mégis, akkor háromszor kell köpni, hogy a rontás érvényét veszítse. A rontástól az újszülöttet különösen a keresztelés előtt féltették, s hogy a csecsemőt az ártó szellemek nehogy kicseréljék, vagy szemmel verjék, fordítva adták rá ruháját, pólyájába olvasót, fokhagymát raktak, a nyakába, egy kis ruhába csavarva, sót tettek, nem hagyták egyedül, gyertyával világították meg, a csuklójára piros szalagot kötöttek. Sok újszülöttet az anyja imái védték meg a boszorkányoktól és a rossz szellemektől.

Szokásban volt az újszülött gyermek testének sóval való megdörzsölése is, illetve sós vízzel történő lemosása. Ebben feltehetően a só tisztító és megőrző funkciója játszhatott szerepet.

A portugáloknál, ha a gyermek sokat sír vagy lármázik, azt jelenti, hogy a szülésnél elmozdult a gyomra. A hasi fájdalmak megszüntetése érdekében természetgyógyászhoz mennek, aki babaolajjal dörzsöli be a csecsemő hasát, és közben elmond néhány imát. Szoptatós mamák nem ehetnek olyan ételeket, mint a káposzta, bab vagy az uborka, és a szoptatás után nem szabad olyan táplálékot adni a csecsemőnek, amely felhevíti a vérét. Ezektől ugyanis kiütése vagy gyomorfájása lehet. A babának egy hónapos koráig nem szabad elhagynia a házat, hogy egészséges maradjon. Az USA-ban, ha a csecsemőnek az elvágott köldökzsinór maradványának a leválása után kitüremkedik a köldöke, a heg begyógyulása után, a család valamelyik tagja egy ezüst dollárt tesz a gyermek köldökére, és hét napig egy pelenkával bugyolálják be. A köldök ezután visszahúzódik. A spanyolok a csuklás ellen egy darab nedves papírt ragasztottak a csecsemő homlokára.

Az a csecsemő, aki nagyon gyenge volt világra jöttekor, és úgy látszott nem éri meg a keresztelést, a bábától kapott egy keresztnevet, s az újszülöttet úgy tették a bölcsőjébe vagy a kiságyába, nehogy lábai az ajtó felé legyenek, mert csak a halottakat szabad a koporsóban lábbal kifelé vinni a szobából. Jó jelnek tartják még manapság is, ha a keresztelés közben bömböl a pici gyerek, mert azt jelenti, ekkor hagyják el a gonosz szellemek a csecsemő testét.

Csecsemővel álmodni ártatlanságot, tisztalelkűséget, melegséget, új szerelem vagy új barátság kezdetét jelzi. Viszont szoptató asszonyt látni álomban, rosszat jelent, az fogja becsapni az illetőt, akiben a legjobban megbízott.