Vizelet

Régen azt gondolták, hogy a vizelet aranysárga színét a benne lévő arany okozza. Az alkimisták sok időt töltöttek azzal, hogy aranyat nyerjenek a vizeletből. Ez ugyan nem sikerült nekik, azonban a próbálkozásaik néhány olyan érdekes felfedezéshez vezettek, mint a fehér foszfor, melyet először Hennig Brand, a német alkimista állított 1669-ben, amikor fermentált vizeletet desztillált. A női anatómiáról szóló tanulmányában a Sky-sziget szülöttje, a neves Scot, Dr. L. Maddox (1692-1751) tévesen javasolta, hogy a vizelet ivása kúrálja az asztmát. 1773-ban Hilaire Rouelle, a francia vegyész felfedezte a karbamidot, amikor a vizeletet szárazra forralta.


A különböző testfolyadékokat, köztük a vizeletet, a nyugati kultúrák - és hasonlóképpen számos közép-keleti tradíció is - undorítónak tartják, ugyanis általánosan elterjedt felfogás, hogy a testnedvek tisztátalanok. Ez elsősorban a Judaizmusnak, és az Ó-Testamentum vagy a Tóra tanításainak tulajdonítható, melyet később a kereszténység és az iszlám világ szentírásai is átvettek. Más vallások viszont nem osztják ezt a nézetet. A hinduizmus egyes szektái egészségügyi célokból még manapság is elfogyasztják a saját vizeletüket. A hinduk, a hottentották és a dinka törzs tagjai vezeklésként ürülékkel, vagy ürülék hamujával kenték be a testüket, ugyanerre a célra egykoron tehén vizelet megivását javasolták. A bélsár és a vizelet ilyen célú alkalmazása világszerte ismert volt a halotti és temetési szertartások alkalmával.

Az azték orvosok a külső sebek fertőtlenítésére vizeletet használtak, és italként a gyomor- és bélpanaszok enyhítésére adták. A régi rómaiak a ruhák tisztításakor fehérítőszerként, egyes beszámolók szerint a fogak fehérítésére is használták.

Kína északnyugati részén néhol még élő szokás, hogy a nők vizelettel mossák meg az arcukat, bőrük szebbé, puhábbá tétele érdekében. A népgyógyászat szerint a róka vizelete számos betegség kúrálására alkalmas. A vizelet fogyasztásától pedig az élet meghosszabbítását remélték.

Indiában a népgyógyászok gyógyszert készítenek a tehén vizeletéből. Sok afrikai pásztornép ugyancsak hisz a tehénvizelet gyógyító hatásában, használják például a szem öblögetésére. Szépítőszerként kozmetikai festőszert készítenek nemcsak a tehén vizeletből, hanem a tehéntrágyából is. Az új-guineaiak ünnepi alkalmakkor testüket elhalt rokonuk zsírjával kenik be, combjukat pedig állott vizelettel. A házassági nemi aktus előtt a feleség bélsárral kevert iszappal keni be férje hímtagját.

A Kamcsatka-félszigeten élő korjakok, a szellemekkel való kapcsolatteremtés érdekében olyan ember vizeletét itták, aki előtte légyölő galócát evett, vagy azét, aki előzőleg ilyen vizeletet fogyasztott. Néha a légyölő galócát evő rénszarvas vizelete is megtette. A gomba hatása kb. a hetedik ivóig nem csökkent jelentősen, mivel a légyölő galócában található muscimol gyakorlatilag változatlanul kiválasztódott a veséből. Ez az eljárás nemcsak konzerválta a gombákat, hanem eltávolította a nemkívánatos mellékhatásokat okozó muscarine-t, mely így nem ment át a húgyúton. Az egy a tizenöthöz arányban felhígított vizeletet a növények öntözésére használták. Japánban a vizeletet eladták a farmereknek, akik trágyát készítettek belőle.

A vizelet felhasználása gyógykezelésre egyáltalán nem szokatlan. Állítólag sikeresen alkalmazta a vizeletkúrát Mohandas Gandhi, Jim Morrison és Steve McQueen. Az I. világháború alatt azok a kanadai katonák, akiknek nem volt gázmaszkjuk, gáztámadás idején vizelettel átitatott ruhát tettek a szájuk/orruk elé.

A magyarok a kéz sebeit, de különösen a kéz reszelős bőrét, úgy gyógyították, hogy naponta többször lepisilték. Egykoron óva intettek mindenkit attól, hogy tűzbe vizeljen, mert vélelmezésük szerint ez a hímvessző kisebesedését okozza. A gyerekek kedvét pedig az ágybavizelés képének felfestésével igyekezték elvenni attól, hogy a tűzzel, vagy a lámpa fényénél a saját árnyékukkal játsszanak.

A magyar néphit szerint, ha egy asszony nem akar a férjével lefeküdni, meg kell lesnie, hová vizel az ura, annak a közepébe egy gombostűt kell beleszúrnia. Ezután a férfinak elmegy a kedve a szerelmeskedéstől. Ha viszont a nőnek ismét kedve támad a dologra, a közös ágyukba kell szúrnia a tűt, s a férjnek azonnal visszatér a vágya.

Aki éjszaka bevizel az ágyába, sót kell kérnie szomszédjától, mondják a koreaiak. Az indonézek pedig úgy tartják, hogy nem tanácsos nagy fák tövében vizelni, mert lángra lobbannak a faszellemek, akik hatalmukba kerítik a vizelőt.