Xylomantia

A xylomantia elnevezés a görög a görög xylo (fa) és a manteia (jövendölés) szavakból származik, és a divinációnak azt a módszerét jelöli, mely faágak, fadarabok vagy lehullott gallyak értelmezése alapján próbálja megsejteni, illetve előrejelezni a múltban megtörtént, vagy a jelenben és a jövőben lejátszódó eseményeket. A prófécia során a faágak, gallyak alakját, elrendezését egyaránt figyelembe kell venni.

Az elsősorban Szlavóniában - vagyis a Dráva és a Száva közti területen - alkalmazott módszer a különféle ómenek meghatározása érdekében az ember útja során talált apró száraz ágak elrendeződését, egymáshoz viszonyított helyzetét vizsgálta. A xylomantia már a bibliai időkben ismert volt, a látnokok és próféták szintén jövendöltek a lehullott faágak vagy a földön található fadarabok által alkotott alakzatok alapján. Eleinte viszont csak a természetes úton lehullott ágakat vizsgálták. A későbbi rendszerek már frissen letört vagy levágott zöld ágakat használtak, mely során az ágak egyik felén a kérget lehámozták, majd ledobták azokat a földre, hogy véletlenszerű alakzatokat képezzenek. Ezek közül azokat értelmezték, melyekben az ágak lecsupaszított fele nézett felfelé.

Hasonló „előrejelzési” képességgel bírt a tűzhelyen való elhelyezkedésük, vagy az égésük mikéntje is. Egyes jövendőmondók számára a fák és növények leveleinek, szárainak, ágainak helyzete, elégetésük során a felszálló füst alakja, valamint az elégett fahasábok hamuja is fontos információkkal szolgált. Talán ez utóbbi jövendölési mód továbbélése miatt mondják az emberek a kandallóban összeomló zsarátnokok láttán, hogy „hamarosan vendég érkezik.”