Az álarc, az arcot részben vagy teljesen elfedő, különböző embert, állatot, szörnyeteget, ördögöt ábrázoló maszk. A héber maskeh szóból származó maszk viselete abból ered, hogy az ember mindig varázserőt tulajdonított az arcnak, s a felöltött maszkról feltételezte, hogy attól megváltozik viselkedése, egész személyisége. Egy másik megközelítésben az emberek azért bújtak és bújnak álarc mögé, mert félnek a rossztól, a gonosztól.
A több mint egy tucat fajt számláló albatroszok családjának legnagyobb testű és legismertebb képviselői: a vándor- és a király albatrosz a Diomedea nemzetséghez tartoznak. (Diomédész, akiről e nemzetség a nevét kapta, a trójai háború görög hőse volt, akinek a legénysége a legenda szerint - miután a hajójukat a vihar Itáliában vetette partra - madárrá változott.) Nevének első fele úgy tűnik, mintha a fehér jelentésű latin ’albus’ szóból eredne, de az is lehet, hogy a tengeri madarat - albatroszt, kormoránt, fregatt madarat stb. - jelentő (egyébként a fehér farkú tengeri sasra használt arab ’al-ghattas’ névből származó) portugál alcatras szó „c” betűje helyébe került „b” betű.
A feltehetően arab eredetű alkímia a természetet kutatta, és abból az elgondolásból táplálkozott, hogy minden égi és földi esemény a Teremtő szándéka, illetőleg akarata szerint alakul. A testi bajok gyógyítása során és a földi életből a természetfölötti létbe való átmenetre egyaránt alkímiai praktikákat alkalmaztak. Az embereknek szerencsés kimenetelű átváltozásokkal ígértek gazdagságot, fiatalságot és halhatatlanságot.
A táplálékként vagy italként elfogyasztott, illetőleg a külsőleg használt, a nemi szervekben helyi vérbőséget okozó mágikus afrodiziákumok az egész világon ismertek, ezek közül a leghatékonyabbaknak az állati ajzószereket tartják. Az ókori egyiptomi vágyfokozó receptek legismertebb alapanyaga a rendkívül hatásos kőrisbogár, melyet gyógyszerként és afrodiziákumként egyaránt használtak. Európában már betiltották a kőrisbogár készítményeket, de például Mexikóban vagy Marokkóban a belőle készült bájitalok még kapósak.
Az emberek olykor természetfölötti hatalommal ruházták fel az állatokat, sőt isteni erőt is tulajdonítva nekik, vallásos tiszteletben részesítették őket. A tisztelet abban nyilvánult meg, hogy az állatot gondozták, óvták, nem bántották, és nem ölték le. Az ókori Egyiptomban istenként imádták a bikát, sakált, páviánt, tehenet, bárányt, krokodilt, macskát és az íbiszt. Egy macska, vagy egy íbisz elpusztítása főbenjáró bűnnek számított náluk, azonban a múmiák temetési szertartásain ezrével ölték meg ezeket a szent állatokat.