A hatalmas bölényeket évszázadokon át nagy tisztelet övezte. A dakota sziú indiánoknál a bölény a legfelsőbb lény szimbóluma. A dél-afrikai zuluk azt hitték, hogy a bölényben emberi lélek lakozik. A bantuk szertartásaikon bölényt áldoztak fel. Az indiai Védákban a holt lelkek bölényháton utaznak.
A hiedelem szerint a bolhát – a léggyel, a szúnyoggal és a tetűvel együtt – Isten a lustaság büntetésére teremtette. A falusi néphit úgy gondolja, hogy a szárnyatlan, vérszívó bolha petéit a földbe vagy a padló réseibe rakja le. Ezért a bolháról feltételezik, hogy porból támad az emberre, és ha nincs vér, amiből táplálkozhatna, akkor beéri a porral is.
A régi csillagászok és az égbe néző mesterek úgy vélték, hogy a föld az égtől, melyen a bolygók vannak, 15 223 927 mérföldnyi távolságra van. A Földtől elindulva egymás fölé a hét bolygó szférája magasodik.
A Kis-Ázsiában élt, keresztény hitéért mártírként meghalt Szent Borbálának december 4-e az emléknapja. Borbála (Barbara) egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Noha szépsége sok férfihódolót vonzott, ő megőrizte szüzességét.
A boróka illatos, örökzöld, varázslatos hatású ciprusféle. E növénnyel a halált és a halál leküzdése utáni új élet kezdetét társítják. A régi korokban a halotti szertartások során megszokott volt, hogy borókaágakkal szórták be a halott utolsó útját, de gyakori volt a temetéseken a borókaágak elégetése is.