A ház falára felfutó borostyán, oltalmazza a lakókat a boszorkányoktól, védelmet nyújt a gonosz ellen. Azonban a házba bevinni nem tanácsos, mert ott veszekedést szít, bánatot okoz, az eladósorban lévő lányok férjhez menési esélyeit rontja. Ez a hiedelem talán azzal magyarázható, hogy a borostyán kedvelt növénye a temetőknek, ahol sírokat díszítenek vele. Feltehetően ezért köthető ehhez az örökzöld növényhez a halottak és a szellemek világa.
A borostyánkő fosszilis, vagyis megkövült fagyanta. Színe a narancstól a barnán át ritkán a vörösig terjed. A tejfehér, átlátszó köveket nevezik csontborostyánoknak.
A bőr színe különös kifejezőerővel bír, sokat elárul az emberről, nemcsak hasznos információt ad karakteréről, egészségi állapotáról, hanem prognosztikai jelentőséggel is szolgál. A bőr színéből megítélhető az ember ízlése, érzékenysége, kifinomultsága.
A boszorkányság azóta létezik, amióta az emberek közösségben élnek. A pogány hagyományokból táplálkozó, természetimádó boszorkányok üldözése azonban csak a középkori keresztény világban vált módszeressé (a római törvények csak a gonosz mágiát büntették), ezért a mai boszorkányképünk is innen származik. Eszerint a boszorkányok az ördöggel szövetségre lépő asszonyok, akik ezáltal természetfeletti képességre tesznek szert. Ezek azonban alacsonyrendű, negatív jellegű képességek; a boszorkányok csak ártani, rontani tudnak. Ezt a tudásukat öröklik, vagy tanulják. Az öröklésnél a szülő a gyerekre (anya a lányára, apa a fiára) hagyja a tudományt, míg a tanulás során különböző próbákat kell kiállni. A középkorból ránk maradt felfogás szerint az ördöggel való cimborálás azonban önmagában még nem elég a boszorkánnyá váláshoz, ehhez az istent is tagadni kell.
A fenséges bükk a germánok védelmező fája volt, a szegényeknek a bükkfa édes makkja ételként, a vihar elől búvóhelyül szolgált. A néphit szerint a bükkfába nem vág a villám, a bükklevelek pedig az ártó szellemektől védenek, feltehetően ezért tartják a győzelem, a becsület és az életerő megtestesítőjének. Lombhullató faként az örök megújhodást jelzi.