A dió több hagyományban szexuális szimbólum, a zsidók képzetében hatásos ajzószer. A világ számos részén a dió jelképezi a bölcsességet, mert kinézetre pont olyan, mint egy emberi fej, a héja kemény, akár a koponya csontja, a benne lévő bél rajzolata pedig nagyon hasonlít az agy tekervényeire.

Az anyakocák, vagyis az emsék a termékenység és az anyai gondoskodás megtestesülései. Nutot, az egyiptomi ég istennőjét úgy ábrázolják, mintha anyakocaként felfalná a kismalacait, pedig ez a csillagaira vonatkozik, amelyeket naponta bekebelez, másnap aztán újra megszüli, és úgy szoptatja őket, mint az anyadisznók a kismalacaikat.

A dob a legősibb ütőhangszer. A fellelt dobábrázolások arra utalnak, hogy már i. e. 4000-ben voltak keretes dobok Egyiptomban. A Perzsiából fennmaradt leletek szerint az időszámítás előtti időkben már ismerték a különböző üstdobokat. Az idők során számtalan hangzású, funkciójú, alakú dobfélét készítettek.

Egykoron a nagy szerencsétlenségek elkerülésére az emberek fogadalmat tettek. Ezek emléke rögzült a fogadalmi napokban, amelyeken tiltott volt a munkavégzés vagy csak némely, csupán a halaszthatatlan dolgot lehetett elvégezni. Ilyen fogadalmi napok alakultak ki a különböző vallási ünnepekre vonatkozóan is.