Szent Cecíliát, a zene és a zenészek védőszentjét gyakran orgonálás közben ábrázolják. Euterpét, az egyik görög múzsát pedig kettős fuvolán játszva jelenítik meg. Apollón isten, tehenekért cserébe, a Hermésztől kapott lanton oly gyönyörűen játszott, hogy a húrok különböző hangjaira köszöntöttek be az évszakok. A kelták főistene, Dagda nagyszerű hárfajátékáról volt híres.
A hangyák eredetéről többféle elképzelés kering: többek között, a hangyákat tartják a tündérek földi inkarnációinak; őket tekintik a megkereszteletlenül meghalt gyermekek, vagy a kereszténység felvételét elutasító druidák eltávozott lelkeinek.
A legenda szerint a haomát, egy paradicsombéli hegyen növő, gyönyörű, fehér fától származtatják. Az édeni fa hajtásait szent madarak (az indek szerint a garuda, a perzsa mitológiákban a szimurg) hozták le a földre.
Európában a szűk derekú, gömbölyű tetejű, széles szájú, tulipán formájú harangok terjedtek el, Kelet-Ázsiában általában félgömb vagy hordó alakúak, a kínai harangok pedig lótuszra hasonlítanak.
A görög mitológia szerint a hárpiák vagy hárpüiák Irisz nővérei, Élektra és Thaumasz leányai voltak. A görög költő, Hésziodosz (i.e. 8 sz.) még két csodás hajú, gyönyörű asszonynak írta le őket. A legenda szerint ők hajtották végre Zeusz büntetését, melyet a látnoki képességekkel rendelkező - s így túl sok mindent megtudó - Phineuszra, trákia királyára szabott ki.