A feltárt ősi leletek tanúsága szerint az emberek már a történelem előtti időkben, mintegy 70 ezer évvel ezelőtt képesek voltak világítani, méghozzá úgy, hogy kivájt kőben zsiradékba mártott száraz mohát égettek el. A lámpa őse a mécses volt. A Közel-Keleten és a Földközi tenger vidékén kagylókba helyeztek éghető anyagokat, az ókori Egyiptomban és Kínában tányérszerű lámpásokkal világítottak.
A rendszerint sötét lazúrkék vagy világoskék színű lápiszlazuli az érzékenység, az elhivatottság, a siker, a kiválóság, a szimpátia, barátság és a szeretet szimbolikája.
A hűs szellő keltésére, a test hűtésére, a tűz élesztésére, a rovarok elkergetésére, szertartási célokra, vagy a divatos öltözékek kiegészítőiként, esetleg szobadíszként használt legyezők ősidők óta ismertek.
Az ókorban már meglehetősen jól ismerték a gombákat, de hasonlóan a ma élőkhöz, elég sok gombától - többek között a légyölő galócától is - féltek.
A gyönyörű, szemes szőrméjű leopárd (régies nevén oroszlánpárduc), melynek elnevezése az oroszlán (león) és a párduc (pardosz) jelentésű görög szavak összetételével keletkezett, a bátorság és az erőszak szimbóluma.