A létra, az ég és a föld között tart kapcsolatot, összeköti a mennyországot az alvilággal. Jákob létráján járnak le és föl az angyalok. A buddhista hit utolsó földi Buddhájának, Sákjamuninak Indra isten hoz létrát, hogy a tusita égből lejöhessen a földre. A létra jeleníti meg az istenek rangsorát, és biztosítja isten országába a bejutást.
A világegyetem négy alapeleme közül a levegő, a tűzhöz hasonlóan, könnyű, férfias jegy, ellentétben a nehézkes női jegyekkel, a földdel és a vízzel. A néphit szerint déli tizenkettőtől napnyugtáig uralkodik a levegő, vagyis az éltető lég. A levegő reprezentálja a természetfölöttit, ami sok esetben a démonokra, az ördögökre és az azokat megjelenítő legyekre utal. Feltételezhetően ezért mondják azt, ha elszáll a testből a lélek, hogy "megszállta az ördög".
A hagyományos levél, amelyben a távollevő személlyel közölni szándékozott hír, információ papírra vetve, a posta segítségével jut el, az elektronikus hírközlés fejlődésével lassan kezd kimenni a divatból.
A judaista mitológiában a leviátán tengeri állat, a tenger mély vízének szörnyűséges lakója. Jób könyvében ez a tengeri szörny még krokodilusként, óriáskígyóként vagy rémséges sárkányként, a bibliai szerzők szent könyveiben, az apokrif iratokban és a középkori legendákban, mint felülmúlhatatlan óriási erejű lény szerepel. Az ugariti mitológiában a vízi világ romboló erejű hétfejű szörnyetege.
A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást tojnak. Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A harcias, hatalmas zajt csapó ludak Marsnak, a háború istenének szent madarai. A kelták is a háborúval azonosították őket.