A mák fogalma az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik. A görög mitológiában Hüpnoszt, az alvás és az álom istenségét, aki mindenkit mákkal altat el, arra kérte a cselszövő Héra, hogy altassa el Zeuszt. Hüpnosz eleget tett a kérésnek, és édes nyugalomba ringatta magát Zeuszt is.
A makara egy fantasztikus tengeri állat, elsősorban az indiai folklórban, vagy azoknál a népeknél, amelyekre hatott az indiai kultúra.
Noha többféle makk létezik - a madárkeserűfűnek, a mogyorónak, a hársnak, a szelídgesztenyének, a bükknek stb. egyaránt van makkja - a makkról szóló hiedelmek azonban minden bizonnyal a tölgyfa makkjára vonatkoznak. Hisz az édeskés tölgymakkot kedvelik az apróvadak, a baromfiak, de elsősorban a sertések.
A makulomancia, melyet - az angol mole szó után - moleoszkópiának is hívnak, a test különböző részein megjelenő lencsék vagy anyajegyek (melyeket orvosilag rendszerint sebészi beavatkozás nem igénylő jóindulatú naevusként osztályoznak) értelmezésének - állítólag Hippokratész által kifejlesztett - rendszere. Az elnevezés a folt vagy szeplő jelentésű latin macula szóból származik. Az anyajegyeknek különös okkult jelentőséget tulajdonítottak a régi időkben, és szisztematikus - a karaktert és a jövendőt leíró - interpretálásuk főként a 17. és 18. században volt igen népszerű.
A mandala a tantrikus hinduizmus és a buddhizmus egyik legfőbb szakrális szimbóluma. A szanszkrit mándala szó jelentése, kör, korong, kerek, kör alakú. A Rig-védában az említetteken túl gyűrűt, kereket, gömböt, körzetet, országot, tért, szférát, összességet, társaságot, gyülekezetet, áldozatot is jelent.