Az onymantia (más néven onychomantia vagy onimantia) az ujjak körmeinek megfigyelésén alapuló ősi szerencsejövendölési módszer. Elnevezés a görög onyx (köröm) és a manteia (jövendölés) szavakból származik.

Az ovomantiának és ooszkópiának is nevezett - római időkből származó - különféle jóslási módszer a madártojások külsejének (héjának) és belsejének megfigyelésén alapszik. Később a kereszténység is használta, elsősorban húsvét hétfőn és nagycsütörtökön.

A színtelen, fehér vagy színes, gyakran tarka csillogású opált az ókorban élt római természettudós, az idősebb Plinius (23-79) a legnemesebb drágakőnek tartotta.

Az ophiomantia egy ókori jövendölési szisztéma, a kígyó színének, evésének és mozgásának, tekergésének megfigyelése alapján. Az elnevezés a görög ophis (kígyó) és manteia (prófécia) szavakból származik.

Orákulum kifejezés a latin orare, imádkozni, beszélni szóból származik, elsősorban a jóslással feltárt isteni közlésre utal, de magát a jósda helyét, a jövendölés helyszínét is jelentheti. Zeusz orákulumai a görög Dodonában, Olümpiában vagy Líbiai-sivatag Sziva oázisában hangoztak el; a Szibillák jóslatai mindenfelé ismertté váltak.