Az ómen az a jel vagy jelenség, amely valamely esemény vagy fordulat - a babonások szerint általában valami rossz - bekövetkezését előre mutatja, vagy amelyből arra következtetni lehet. Az ókorban azonban - a latin omen („előjel, intő jel”) nyomán - az óment kedvező jelnek is értették.
Egy sajátos jövendölési szisztéma, mely a köldök alakjának, méretének megfigyelésén és értelmezésén, illetőleg az elsőszülött gyermek köldökzsinórján található jelek - foltok, pettyek, csomósodások, göbök stb. - megszámlálásán alapszik.
Az oneiromantia (másképp oniromantia) elnevezés a görög „oneirosz” (álom) és „manteia” (prófécia, jövendölés) szavakból származik, és az álmok segítségével történő jóslási módszert jelöli. Egyesek a rémálmokat is ebbe a kategóriába sorolják, azonban az okkult hagyomány ezeket a rossz álmokat a démonoknak tulajdonítja.
A fehér illetve szürke vagy színes csíkozású, gyakran tarka csillogású ónix erkölcsösséget, lelkierőt, őszinteséget, spirituális képességet és tisztánlátást kölcsönöz viselőjének. Maga az ónix név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm.
Az onomantia - többnyire a zsidó gematria gyakorlatát követő - az ember születésekor kapott nevén alapuló, elsősorban a középkor végén népszerű jövendölési módszer. E divináció alapelve, mely szerint az emberek neve és a sorsa között összefüggés van, valószínűleg a püthagoreusoktól (Püthagorasztól és követőitől) eredeztethető.