Indiában a házasságban élő nők a homlokukon vagy a hajuk választékában cinóberpiros vagy vörös jelt viselnek, ami a pötty alakú bindihez hasonló. Ez a jel mutatja, hogy férjüknek hosszú életet kívánnak, ezért az özvegyasszonyokon sohasem látható szindura.
Sir Isaac Newton (1643-1727) angol természettudós, fizikus fedezte fel az általunk ismert színképet, melynek hét különböző, egymástól jól elkülöníthető színe: a vörös, a narancssárga, a sárga, a zöld, a világoskék, a sötétkék és a lila. A természetben ezek a színek látszódnak a szivárványban és az északi fényben.
A színjátszás kezdetének, s így a színész mesterség kialakulásának pontos időpontját senki sem tudja megmondani. Egyesek szerint a színjátszás a mágikus törzsi rituálékból fejlődött ki, míg más feltételezések alapján az ember utánzási hajlamából vagy a rá oly jellemző mesélőkedvéből. Bármelyik is legyen igaz, ahhoz kétség sem férhet, hogy a „színjátszás” vagy „szerepjátszás” a történeti idők kezdete óta része az ember tevékenységének. Ahogy a civilizációk fejlődtek, úgy változott az előadások természete és az előadók szerepe.
A szín, a hanghoz hasonlóan, energiát sugároz ki. Ez a fajta kibocsátás az élőlényeknek is jellemző tulajdonsága, csak e sugárzások legtöbb az emberi szem számára nem érzékelhető. Egyes rovarok azonban - például a szentjánosbogarak - látható sugárzást bocsátanak ki. A szín- és a hang vibrációk kockázat nélkül felhasználhatók a lelki és az érzelmi rendellenességek kezelésére.
A sziréneket a görög mondákban Akhelóosz, a folyamisten és számos forrásvíz atyja nemzette az egyik múzsával. Eredetileg szép nők voltak, és gyönyörű hangjukra oly büszkék, hogy a múzsákat hívták ki versenyre, és csak a vereségüket követően, büntetésből váltak félig asszony, félig madártestű emberevő szörnyekké.