"A természet feldíszítette a férfit szakállal, valamint a fát lombokkal, a madarat tollakkal, a paripát sörénnyel, a birkát gyapjúval. A beretvált férfi olyan, mint a lombtalan fa, a koppadt madár, a nyírott birka. A szakáll ékesíti a férfit, megvédi az állát, és nem kerül semmibe." - zengte egy 17. századi író.
A fekete foltos, narancsvörös színű szalamandrákat gyakorta tüntetik fel csodálatos szörnyként, a kéjvágyat elutasító erényes állatként. Egykoron borzalmas, félelmetes állat hírében állt. A római törvénykönyvek méregkeverőknek nyilvánították, és halálra ítélték azt, aki embertársának a szalamandra valamelyik részét beadta. A 18. sz. vége felé is akadt olyan asszony, aki urát úgy akarta jobb létre szenderíteni, hogy egy darab szalamandrahúst tett az ételébe.
A szarka az éberség, a kibeszélés megtestesítője, de mindenek előtt a tolvajlás szimbóluma, mivel szívesen tulajdonít el, mindenféle csillogó tárgyat.
A szarvas régóta fontos szerepet játszik az ember életében, a szarvas-ábrázolások már az új kőkorban megjelentek. A szkíta sírokon és szarkofágokon a szent fához vezetett lelket a sámán anyja szarvastehén alakjában fogadja. Az evenki hitregék felső világában a szarvast üldözi a medve, ettől váltakozik a nappal az éjszakával. Számukra a szarvas elsősorban a Nappal áll kapcsolatban, elmondásuk szerint szarvai a Nap sugarai.