Indiában a tehenek szent állatok, vallási tiszteletük csaknem 3500 évre, az árjákig vezethető vissza. A védikus életmódot folytató hinduk körében a tehenek ugyanolyan fontosak voltak, mint a védikus tűz és a bráhmin papok. Nemes tettnek számított bráhminnak tehenet ajándékozni, a szent állatok etetése és ellátása pedig áhítatos cselekedetnek minősült.
A szeplőtelen fogantatás, olyan képzet, miszerint a megtermékenyüléshez és a megszületéshez nem szükséges férfi közreműködése. Azt hitték, a terhesség létrejöttéhez elég, ha a nő testébe behatol egy csíra, de olyan elképzelések is voltak, hogy nők víztől, esőtől, fától, kőtől, sziklától, széltől estek teherbe. A szibériai sámánok ikrekkel kapcsolatos hiedelme úgy tartja, hogy az ikrek egyike egy földi apától, a másik egy természetfölötti lénytől, szellemtől vagy istentől származik.
A néphagyományban élő jóslások jelentős része - mint szerelmi jóslás - a jövendőbeli személyére, tulajdonságaira, ritkábban a házasságkötés idejére vagy egyéb körülményeire vonatkozott. Ezeket elsősorban nevezetes ünnepeken, valamint a téli estéken gyakorolták az eladósorban lévő lányok.
Noha az alkalmazott módszereket tekintve sok hasonlóság van közöttük, a szerelmi varázslást meg kell különböztetni a jóslástól, ugyanis ez esetben nem a jövendőbeli kilétének, tulajdonságainak előrejelzése, hanem a szeretőként kiszemelt leány vagy legény megszerzése a cél.
Szerencsés az az ember, akinek a sorsát valamilyen véletlen körülmény vagy ezek láncolata jóra fordítja, vagy sorsának alakulására kedvező hatással van. A szerencse, noha mindannyian vágyunk rá, akaratunktól függetlenül alakítja sorsunkat, többnyire váratlanul vagy véletlenül jön.