A tűnek, mint szúró tárgynak, a késhez és az ollóhoz hasonlóan rossz a híre, ettől függetlenül, olykor jelenthet jót is. Például ha az ember egy tűt lát a földön, és felveszi, a tű jó szerencsét hoz számára, ha viszont otthagyja, elkerüli a szerencséje.
Az ókori rómaiak és a görögök már használtak tükör gyanánt fényes felületet, amelyet isteni tárgynak tekintettek, később a tükröt is annak tartották, csodálattal szemlélték tükörképüket, ahogyan a vizek tükrében megláthatták önmagukat. A vizek felszínén felvillanó fényekről azt hitték, hogy a szemlélők lelkei. Meglehetősen rosszallóan tekintettek arra, aki követ dobott a vízbe, még mielőtt a nézelődő megláthatta volna magát benne, mert ezzel „összetörte” az illető lelkét megjelenítő tükörképet, és balszerencsét hozott a számára. Ez a hiedelem később a tükörre is érvényes lett, ezért ha megbetegszik az ember, azt tanácsolják, az összes tükröt el kell távolítani, vagy le kell takarni, nehogy a lelke is megsérüljön.
Ázsiában a tulipánt már az ókorban haszonnövényként termesztették, étkezésre használták, hagymáját nyersen vagy főzve fogyasztották. A tulipán eredetét homály fedi, szépségét állítólag a régi Perzsiában fedezték fel, ahol e virággal jelképezték a beteljesült szerelmet.
A tündérek csábító szépségű, jó szándékú női szellemlények. Legfontosabb tulajdonságuk, a népmesék és mondák szerint a varázslási, az átváltozási és a hirtelen eltűnési képességük.
A réztől égkék vagy zöld színű, átlátszatlan türkiz a jómód, a fiatalság és az ártatlan szerelem köve. A legpuhább drágakő. Viselőjének minden jót, boldogságot, boldogulást, kiteljesedést és jólétet garantál. Amikor betegség vagy veszély fenyegeti viselőjét, megváltozik a színe.