Az ókori egyiptomiak a fejet olyan erődnek vagy citadellának tekintették, melyben az értelem lakozik. Ezért e nemes testrész minden funkciójára nagy tisztelettel és figyelemmel tekintettek, így a jelentéktelen tüsszentésre is, melyet a hold és a csillagok állásától függően jó vagy rossz előjelként értelmeztek.
A tűz elsősorban a szenvedély, az életerő, a megtisztulás, ugyanakkor a bűnhődés jelképe. A négy őselem egyike. A férfias, aktív tűz és a nőies, passzív a víz együtt minden élet forrásai. A tűz egyszerre az isteni, teremtő és a démoni, romboló erő megtestesítője; számos nép mitikus világrendjében az alvilágot, a bűnösök örökös szenvedését jelzi.
A tűz, noha veszélyes, félelmetes elem, mégis segítőtársa az embernek, szimbóluma a családnak. A tűzhely nemcsak magát a tüzet jelképezi, megjeleníti a szikrát, az izzó parazsat, a lángot. A melegséget árasztó házi tűzhely a gondoskodó anyát juttatja az ember eszébe.
A tyúkok az indiai erdei tyúkok megszelídült és háziasított jószágai. A baromfit eleinte a kultikus célokra, tyúk- és kakasáldozatra, vagy kedvtelésből, kakasviadalok tartásához tenyésztették, a húsának és a tojásának csekély jelentőséget tulajdonítottak.