Cseresznye


A rózsafélék nemzetségébe tartozó vadcseresznye, melyből a különféle ízletes cseresznyefajtákat kitenyésztették, valószínűleg Nyugat-Ázsiából és Európából terjedt el a világon. Őshazáját illetően megoszlanak a vélemények, a híres ókori polihisztor, id. Plinius (i. u. 23 v. 24 – 79) szerint Itáliába csak azután került, hogy i.e. 68-ban Lucullus győzelmet aratott Mithridatész pontoszi király felett. A modern szerzők azonban vitatják ezt, állítják, a vadcseresznye Európában már korábban is létezett, Lucullus nevéhez csak két nemesebb fajtájának a meghonosítása fűződik. Abban viszont többé-kevésbé egyetértenek, hogy Britanniában egy évszázaddal később telepítették az első cseresznyefát. Annak ellenére, hogy a szászok uralma idején teljesen eltűntek a cseresznye-ültetvények, és a nemes cseresznye termesztése csak VIII. Henrik uralkodása idején indult újra, amikor utasítására a kertésze flandriai gyümölcskereskedőktől vásárolt cseresznyefákat telepített Teynhamben.

 

Nemesítetlen fajtája, a vadcseresznye a brit természetgyógyászok szerint a köhögésre és a megfázásra szolgáltat gyógyszert, melyet a fa kérgéből, mézgájából vagy gyümölcsének szárából készítenek. Hasonló főzetet használnak a húgyhólyag-gyulladás kúrálására is.

Észak-Amerikában a vadcseresznye széles körben alkalmazott a hagyományos orvoslásban, és a szigetország lakóihoz hasonlóan, elsősorban a köhögések kezelésére használják. Azonban más növényekkel kombinálva a vadcseresznye sok egyéb egészségi probléma, így például a kólika a sárgaság, bizonyos vesebetegségek és a reuma kezelésére ugyancsak alkalmas. De használják vérerősítőként, emésztési zavarok, bélférgek, égési sérülések, szülési fájdalmak, hasmenés, bronchitis és tuberkulózis gyógyítására, kezelésére is.

A Prunus Japonica (japánul szakura) a japán nemzeti jelvény. A cseresznyevirágzás jelentős esemény Japánban, ugyanis a cseresznyevirágok a tavaszt, a tisztaságot és a múlandó szépséget szimbolizálják. A lehulló virágokat néha a fiatalon elhunyt harcosok szimbólumaként használják. Kínában az év negyedik hónapját jeleníthetik meg.

A cseresznye neveként használt kínai szavak (ying-tao) valójában bébi-őszibarackot jelentenek.  Sok más gyümölcshöz hasonlóan, valószínűleg a cseresznyét is Nyugat-Ázsiából hozták Kínába. Akárcsak nyugaton, a „cseresznye ajkak” vagy a „cseresznye száj” a női szépség megszokott tulajdonságai. Azonban a „cseresznyeevés” kifejezés használatával óvatosan bánjunk, mert Kínában szexuális közösülést jelent.

A fák és a virágok a kínai szimbolizmusban rendszerint a hosszú életet és termékenységet jelképezik. Különösen népszerűek a bambusz, a bokorcseresznye és a fenyő, melyeket „három barátnak” neveznek, ugyanis mindhárman örökzöldek. A festményeken gyakran együtt jelennek meg. A keresztény művészetben cseresznyék a „Paradicsom gyümölcsei”, melyet a megáldottak élveznek, és időnként a gyermek Jézus tart a kezében.

A cseresznyét előszeretettel használja a modern szleng is, például szüzesség elvételét jelentő ’red paint job’, vagy a szűzhártya értelmében. Más piros gyümölcshöz - így az almához és a gránátalmához hasonlóan - a cseresznye a szűz vagy hajadon istennőt szimbolizálja, de az adott kultúra szexszel kapcsolatos nézeteitől függően, olykor magában foglalhatja a kísértést is. Számos kultúra mitológiájában megjelenik a cseresznye. A szűz Májá királyné egy cseresznyefának (Szála fának) támaszkodva adott életet Buddhának. A cigányok szerelmi mágiáinak fontos kelléke a cseresznye, a francia udvarlók pedig régen a cseresznye szót a szerelmük neve helyett használták.

A keresztényeknél Szűz Mária szent gyümölcse, ugyanis a legenda szerint Megváltónk születése előtt a várandós Mária nagyon szeretett volna megízlelni néhány szemet a csábító cseresznyékből, melyek egy ágon csüngtek, magasan a feje fölött. Mivel nem érte el, megkérte Józsefet, hogy tépje le neki őket. Ő azonban vonakodott teljesíteni a kívánságát, és a „Gyermeked apját kérd, hogy adjon cseresznyét!” szavakkal utasította el Mária kérését. Ám nem sokkal ezután a cseresznyefa ága Mária kezeihez hajolt, aki leszakította a gyümölcsöket, és jóízűen elfogyasztotta őket. Egy másik történet pedig azt írja, hogy Jézus egy szem cseresznyét adott Szent Péternek, egyidejűleg figyelmeztetve, hogy ne becsülje le az apró dolgokat.

A babonások balszerencsésnek tartják felmászni egy cseresznyefára Szent Jakab éjszakáján (július 25-én), mivel nagy a veszélye a leesésnek és a nyaktörésnek. Ez az éjszaka balszerencsés.

Ha viszont két személy egy ikercseresznye megevése közben kíván valamit, a kívánságaik valószínűleg teljesülni fognak. És az sem baj, ha van egy szem cseresznye vagy feketebodza a zsebünkben, ekkor ugyanis - bármennyire is érzékeny a bőrünk - nem kell félni a mérges szömörce érintésétől.

Ha pedig arra lennénk kíváncsiak, meddig fogunk élni, fussunk háromszor körbe egy érett gyümölcsökkel teli cseresznyefát, majd jól rázzuk meg, és a lehulló cseresznyék száma elárulja, hány évünk van még hátra. Egy precízebb varázsjóslás szerint Szent Iván éjszakáján kell háromszor körbefutni cseresznyefát, mégpedig az óramutató járásával megegyezően, és miközben teljes erővel megrázzuk a fát, a következő mondókát kell hangosan recitálnunk: „Cseresznyefa megrázlak téged / Mondd meg kérlek, / Vajon hány esztendeig élek? / Lehulló gyümölcseiddel válaszolj nékem!” Abban a pillanatban, amikor a mondóka végére értünk, engedjük el a fát, és számoljuk meg, hány szem cseresznye esett a földre, mialatt a fát ráztuk. Ebből megtudjuk mekkora életkort fogunk megélni.

A litvánok ősei úgy tartották, hogy Kimis, a démon volt a cseresznyefa oltalmazója. Brandenburgban egy gyermek halála előjelének vélték, ha a cseresznyefán egyidejűleg érett cseresznye és virágok voltak láthatók. Németországban és Dániában régi hiedelem, hogy a gonosz szellemek öreg cseresznyefákban húzzák meg magukat, és azzal szórakoznak, hogy ijesztgetik a feléjük közeledőket. Az albánok december 24-e, január 1-jének és 6-ának éjjelén cseresznyeágakat égetnek - ezt a három éjszakát, mint mondják, az új napnak szentelik; az ágak hamvait megőrzik, hogy megtrágyázzák vele a szőlőiket. Azt mondják, ezzel elégették a fában rejlő gonosz szellemeket, akik ártalmasak a vegetációra.

Közép-Európa egyes részein Szent Borbála napján (december 4-én) cseresznyefa-ágat törnek, melyet vízzel töltött vázába tesznek, és a konyhában hagynak. Ha az ág karácsonyra virágba szökik, az a jószerencse jele. Ez a szokás nálunk is dívik, azzal a különbséggel, hogy a virágzó ágak a hajadonok számára házasságot jeleznek.

Hamburgban minden évben megtartják a Cseresznyék ünnepének nevezett fesztivált, melynek során a kezükben cseresznyékkel feldíszített zöld ágakkal gyermekek vonulnak végig az utcákon. A hagyomány 1432-be nyúlik vissza, amikor a Hamburgot közrezáró husziták a város feldúlásával fenyegették a lakosságot. A város lakói - egy Wolf nevű polgár javaslatára - kétségbeesésükben az összes 7 és 14 év közötti gyermeket feketébe öltöztették, és elküldték őket Procopius Nasus huszita vezérhez, hogy könyörületet nyerjenek tőle. A harcost annyira megérintette a sok ártatlan csöppség látványa, hogy nemcsak megígérte, hogy megkíméli a várost, hanem meg is vendégelte a gyermekeket, akik levélkoronákkal a fejükön, győzelmet kiabálva és a kezeikben cseresznyeágakat rázva tértek vissza a városba.

Németországban, Franciaországban és Olaszországban sokfelé még ma is él a régi közmondás, mely azt mondja: Sose egyél cseresznyét egy gazdag emberrel, mivel ő mindig a legérettebb szemeket fogja választani, vagy ami még rosszabb, egyedül fogja elfogyasztani az ízletes gyümölcsöt, és neked csak a magvait és a szárait veti oda.

A cseresznyefából kiszivárgó mézga sokak szerint azonos értékű a gumiarábikummal. Állítólag tápláló is, legalábbis egy legenda arról számol be, hogy az ostrom alatt több mint száz ember két hónapon át nem fogyasztott semmilyen táplálékot, csak a cseresznyefa mézgáját szopogatta.

Cseresznyékről álmodni becsületet, megbízhatóságot vagy a jószerencse édességét szimbolizálja. De azt is jelezheti, hogy az álmodó szeretni való lénye és önzetlensége révén népszerűségre tesz szert. Alternatív módon azt üzeni az álmodónak, hogy „az élet olyan, mint egy tál cseresznye”, vagyis, hogy ne vegyük túlságosan komolyan. Cseresznyefát látni álomban a szerencsét, a tavaszt, a nőiességet és a fiatalságot reprezentálja. Cseresznyét enni valamilyen nagyon kívánt tárgy birtoklását jelzi előre. Ha pedig éretlen cseresznyék jelennek meg az álomban, azok a közelgő szerencsét jelzik.