Medve

A medve kedvenc állata a meséknek, történeteknek, daloknak, eposzoknak, ráolvasásoknak és a különböző hiedelmeknek. Feltehetően azért, mert nagy a hasonlóság az ember és a medve között. Az Észak-Amerika északnyugati partvidékén élők azért tekintik a medvét az ember legközelebbi rokonának, mert hozzájuk hasonlóan, a medvék is bundát viselnek, és gyakorta járnak két lábon, akárcsak az emberek.


A kvakiutl indiánok magukat egy nőstény medve és egy férfi nászából származtatják; Arkadia lakói egy nőstény medve unokájától eredeztetik magukat; Atalantét, a görög vadásznőt egy nőstény medve nevelte fel, és tanította meg vadászni; a svájci Bern városát pártfogoló Artiónak, medve vonásai vannak.

Számos nép szerint a medve az ég lakója volt, ám engedetlensége miatt az égi isten letaszította a földre. Olykor az istenek, máskor az emberek öltenek medve alakot. Artemisznek, a görögök vadászat istennőjének medve volt a kultikus állata, templomában idomított medvét tartott, és medvét áldoztak neki. Artemisz nőstény medvévé változtatta Kallisztó vadásznimfát, akit később Zeusz felvitt magához az égbe, s belőle lett a Nagy Medve csillagkép. Az egyik obi-ugor mítosz azt meséli el, hogy a medvelány, miután az anyamedve megtanította rá, hogyan kell bánnia a medve csontjaival és húsával, felment az égbe és a Kis Medve csillagképpé változott.

A mesékben a medvét gyakran atyának, ősatyának, apónak, nagyapónak, öregnek, bátyónak, anyának, anyónak, nagyanyónak hívják, ezek az elnevezések ugyancsak az emberek rokonságára utalnak. Az obi-ugor hagyományok szerint az is a barna medvének köszönhető, hogy az emberek hozzájutottak a tűzhöz.

Az Ó- és az Újszövetség elmarasztalóan említi a medvét, ártó szörnyként mutatja be, a sátánnal állítja párhuzamba. Sok nép képzetében úgy él a medve, mint bátor, kitartó, kegyetlen, dühödt, vad és lusta állat. Gyakran a bátorság és az erő szimbóluma. A Biblia viszont a halált és pusztulást előidéző Perzsiával azonosítja. Némely néphitben a medve erős szexualitással megáldott lény, magával a kéjvággyal is asszociálják. Az erdőben eltévedt asszony és a medve kalandja, vagy a nőstény medve és a vadász együttélésének históriája elbeszélésekben is előfordul.

A hiedelem szerint néven nevezni egy medvét, vagy nevet adni neki, egy támadás provokálását jelzi. A babonások azt hiszik, hogy a medvék saját mancsaik szopogatásától laknak jól. A fehéroroszok hitvilágában, aki medveszívet eszik, zsarnokká lesz. Az angolok azt hiszik, hogy az elpusztult medvék szellemei a Worchester katedrálisban és a londoni Towerben lakoznak. A magyarok a medvét bölcs állatnak tartják, és a tél egy napján - mégpedig Gyertyaszentelő napján - különösen kíváncsiak a jóslatára.

Az indiaiak a szamárköhögés gyógyítására azt javasolják, hogy a beteg lovagoljon meg egy medvét. Ha a gyermek nyaka köré tekernek egy medveszőr darabot, megóvja őt a rontástól.

Az álomfejtők szerint egy medve megöléséről álmodni azt jelenti, hogy szorult helyzetből sikerül kiszabadulnia az álmodónak. A kínaiaknál az álomban látott medve fiúgyermek születésére utal.