Menstruálás

Kultúrákon átívelő képzet, hogy a Holddal harmóniában, négyhetenként kiserkenő asszonyi vér a teremtés varázsát hordozza magában, mely olykor bennmarad, hogy gyermeket alkosson. Kezdettől fogva tisztelettel tekintettek erre a vérre, mely misztikus mágikus erőkkel bírt, hiszen a vérzés némelyeknél görcsös, másoknál enyhe fájdalommal járt, vagy egyáltalán nem okozott semmilyen  fájdalmat sem, és a jelenség teljesen idegen volt a férfiak számára. A menstruációhoz kapcsolódó ősi rítusok lehettek talán az emberi kultúra első kifejeződései.


A vérzés periodikus, holdciklusoknak megfelelő ismétlődése következtében a naptártudat a nőkben alakult ki. Az első holdnaptárt kínai asszonyok alkották, mintegy 3000 évvel ezelőtt. Az indián maja asszonyok kalendáriuma ugyancsak a menstruációs ciklusokon alapult. A régi rómaiak már tisztában voltak a menstruáció lényegével, és képesek voltak kiszámolni a várható időpontját. A galloknál a menzeszt és a kalendáriumot ugyanaz a szó jelölte.

Bár magát a menstruációs vért számos kultúra tisztátalannak tartotta, és a menzeszt az asszony megtisztulásának tekintette, a havi vérzés a legtöbb nép képzetében szorosan összekapcsolódik a születéssel, az ember teremtésével.

Az ókori Mezopotámia lakói szerint a hatalmas Istennő az embereket a saját vérével átitatott agyagból teremtette. A dél-amerikai indiánok azt gondolták, hogy a teremtés során az összes ember „Holdvér”-ből vagyis menstruációs vérből készült. A kínai bölcsek a menstruációs vért a Földanya eszenciájának, az összes dolognak életet adó jin princípiumnak tekintették. Egyes afrikai törzsek úgy vélték, hogyha a menzesz során összegyűjtött vért kilenc hónapig egy lefedett edényben tartják, az képes magától gyermekké átalakulni. Az ausztráliai őslakói rituális ceremóniáik során az újjászületést az anyaméhből származó vérrel kapcsolták össze.

A nők havonta jelentkező vérzésének, a menzesznek vagy menstruációnak a magyar köznyelvben sokféle elnevezése van: hívják havibajnak, havi kitakarításnak, asszonyi rendnek, hónapszámnak, megtisztulásnak, virágzásnak, paradicsomérésnek, Piroskának, piros betűs ünnepnek vagy egyszerűen vendégnek. Annak a lánynak, akinek megjött a vérzése, azt mondják: vörös lett a bugyija, elütötte egy piros autó, rájött a baja, vörös papucsot visel.

Még ma is vannak, akik ezt a természetes havi ciklust misztikusnak tartják, sőt az első menzesz alkalmával sok lány megijed, attól való félelmében, hogy meg fog halni. Egykoron a menstruáció sokak számára titokzatos, titkolnivaló szégyenletes esemény volt, feltehetően ezért alakult ki felőle számos babonás hiedelem és tabu. Bitóné, Gera Eszter (2002.) elmondása szerint régente: az a leány, aki első menzesztől bevérzett ruháját az arcához érintette, terhesen is érintetlennek minősült, szeplőtelen maradt. Az asszonyok a menstruáció idején azért nem ehettek gyümölcsöt, vagy ecetes savanyúságot, mert az étel, amelyet ilyenkor készítettek gyorsan megromlott. A havibajos nőnek nem ajánlották, hogy templomba menjen, ha mégis elment a misére, akkor tilos volt számára Szűz Mária oltára közelében tartózkodnia.

Az a lány, aki nem akart özvegyemberhez feleségül menni, a reggeli órákban egy rózsabokor tövében menstruációs vérét kellett csepegtetnie. Ha nem volt a közelben rózsabokor, próbálkozhatott valamelyik szomszédnál, de ez nem mindig vezetett célra. Egy másik „menzeszvéres” praktika szerint, ha egy leány kiszemelt egy fiút férjéül, be kellett etetnie. Ehhez egy speciális süteményt sütött, amelynek a töltelékébe pár cseppet tett a menstruációs véréből. Ha ebből evett a fiú, egyből szerelmes lett a lányba, és párjául választotta.

Az indonézek körében a menzesz kezdőnapja prognosztikai jelentéssel bír. Ha a vérzés vasárnap jelentkezik, a menstruáló nő egy régi baráttal fog találkozni; ha hétfőn, szerencsében lesz része; a keddi kezdet örömteli, boldog napokra, míg a szerdai veszekedésre, konfliktusra utal. Ha csütörtökön kezdődik, balszerencse, szomorúság; ha viszont pénteken, vidámság, jó mulatság előjele, szombaton, pedig valamilyen nem várt, kellemes meglepetés beharangozója.

Egyes vallások tisztátalannak tekintik az asszonyokat menstruáció idején. A középkorban a keresztény egyház megtagadta az áldásnyújtást a menstruáló nőktől. Az iszlám és a zsidó vallás egyaránt tiltja a szexuális kapcsolatot a menzesz idején, erre csak a havi vérzés befejeztével, a megtisztulást szolgáló fürdés után - a zsidóknál a mikvahban történő alámerülést követően - kerülhet sor.

Az arab Nefzawi, az Illatos kert szerzője elsősorban egészségi okokból nem ajánlja a szexet menstruáció idején: „A havi vérzés ideje alatt a férfinak és nőnek egyaránt káros az egyesülés, mivel ebben az időben a nő vére tisztátalan, méhe pedig hideg, s ha csak egy csepp vér is belekerül a férfi húgycsövébe, sokfajta betegség származhat belőle. A nő pedig ilyenkor nem érez vágyat és idegenkedik az egyesüléstől.”

A menstruáció álma a felhalmozódott feszültség csökkenését, a szorongás oldódására utal. A nehéz időszak végét, a pihenés kezdetét jelzi, de arra is utalhat, hogy az álmodó elhanyagolja női mivoltát. Asszonyok esetében, ha olyankor álmodnak róla, amikor még nem jött el a menzesz ideje, a ciklussal összefüggő szorongásra utalhat, vagy néha egy korai, váratlan havi vérzés előjele lehet.