Tulipán

Ázsiában a tulipánt már az ókorban haszonnövényként termesztették, étkezésre használták, hagymáját nyersen vagy főzve fogyasztották. A tulipán eredetét homály fedi, szépségét állítólag a régi Perzsiában fedezték fel, ahol e virággal jelképezték a beteljesült szerelmet.


A közép-ázsiai népeknél a tulipán ugyanazt jelenti, mint a kínaiak jin-jang szimbóluma, mindkettő az életharmóniát hirdeti. A tulipán alsó és oldalsó domború vonalai a női nemet fejezik ki, a felső szögletes szirmok pedig a férfi nemet testesítik meg, így együttesen a virág a tökéletes életet és harmóniát jeleníti meg.

Egyes elképzelések szerint a tulipán a szüzességet, a nőiességet jelképezi. Más feltételezések úgy vélik, hogy a tulipán ég felé mutató három szirma, valamint a virág hármas felépítése a fogantatásra, a leendő gyerekre utal.

A nyugati világ a tulipánt Ogier de Busbecq bécsi törökországi követ révén ismerte meg, aki 1551-ben írt leírásában beszámolt az Edirnében látott szépséges virágokról, majd néhány hagymát küldött a rokonainak. Alig több mint tíz év elteltével, 1562-ben már egy rakomány tulipánhagyma érkezett Konstantinápolyból Antwerpenbe, és ezzel elindult ez a különlegesen szép virágú növény hódító útjára. Termesztését a Németalföldön nagyon fölkapták, és fajtáit meg alakjait annyira elváltoztatták, hogy 1629-ben már vagy ezret jegyeztek. Ritkább alakú és különös színezetű virágának hagymájáért 1634-1640-ben 13 000 hollandi aranyforintot is fizettek. A magyarországi főúri kertekben a 17. században jelent meg, de a falusi kertekben csak az 1800-as években terjedt el.

A tulipán elsősorban Közép-Ázsiában valamint a Közel-Keleten volt kedvelt díszítőelem, de néhány száz éve a magyar népművészetben is jól ismertek a különböző tulipános hímzések, vagy a dekoratív mintázatú festett tulipános ládák.