Víziló

A nyers erőt, a pusztítást és a születést, a termékenységet szimbolizáló - a nyugati világban többnyire hippopotamus néven ismert - víziló egykoron jelentős számban élt Afrika nagyobb tavaiban és folyóiban.


Ez az óriási emlős, mely elnevezését a görög hippopotamosz (’hipposz’ = ló, ’potamosz’ = folyó) szabad fordításaként kapta, méretét tekintve - az elefánt és az orrszarvú után - a harmadik legnagyobb a szárazföldi állatok között. Súlya meghaladhatja a 3 tonnát, a hossza 3-3,5 méter, a magassága pedig kb. 120 cm. Kitartó, de lassú úszó. Képes lebegni a víz felszínén, vagy elsüllyedve, rövid ideig akár 10-12 km/ó sebességgel szaladni a meder fenekén. Azt mondják, olykor húsz-harminc percig is a víz alatt marad, anélkül, hogy feljönne levegőért. Bár igen nagy testű, meglehetősen kövér állat, rövid távon gyorsabban fut, mint az ember. A becslések szerint futósebessége 30-40 km/ó között változik, de esetenként elérheti az óránkénti 50 km-t is.

A DNS vizsgálatok szerint a víziló közeli rokonságban áll a bálnákkal és a delfinekkel. Élete nagy részét vízben tölti, főleg éjszaka jön ki a szárazföldre táplálkozni. A tápláléka elsősorban fű, de olykor jelentős kárt tesz a mezőgazdasági terményekben is. A közel fél mázsa táplálék mellett naponta 200-250 liter vizet is megiszik. A vízilónak hosszú, vastag, éles fogai vagy agyarai vannak. Egy hippo egy kisebb csónakot is képes kettéharapni. A víziló ásítása nem az álmosság vagy az unatkozás jele, hanem fenyegető viselkedés. A vízilovak Afrikában több embert ölnek meg, mint bármelyik más vadállat.

Lévén Afrika az egyedüli élőhelye, kultusza főleg e földrészen volt jelentős. Egyes afrikai törzsek számára a víziló a termékenység jele, feltehetően hatalmas pocakja és a vízzel való kapcsolata miatt. A zuluk az igazi harcos bátorságát a vízilóéhoz hasonlítják, mely - mint mondják - még az oroszlánét is felülmúlja. Id. Plinius (23 v. 24 - 79) szerint az egyiptomiak a vízilótól tanulták az érvágást, ugyanis ha a víziló túl sokat evett, hegyes nádszállal szándékosan fölsebezte combjának valamely visszerét, és miután a vérvesztés folytán rosszulléte megszűnt, sebét iszappal tapasztotta be. A görögök és a rómaiak a Nílus bestiájaként emlegették. Egy behemót nevű szörnyről a Jób könyve (40:15-24) is említést tesz, melyet - a leírás, valamint a „vízi ökör” jelentésű óegyiptomi ’Pehemau’ szó alapján - sokan a vízilóval azonosítanak. Azzal a brutális erőt jelképező állattal, melyet egyedül csak az Isten képes megfékezni.

Az egyiptomiak időnként Amentet istennőt, a holtak országának uralkodóját - aki mint az elhunytak védelmezője nyújtotta kezét az oda érkezőknek - vízilóként ábrázolták, míg a hatalmas Taurt, a termékenység, a születés istennője, a vajúdó asszonyok és a csecsemők védelmezője a hátsó lábain álló víziló volt. Amikor viszont a pusztító oldalát kívánták láttatni, víziló testtel és oroszlán fejjel jelenítették meg. A szárazföldön a tehén, a vízben a pedig víziló képviselte az Istennőt, míg a gonoszság istenét, a gyilkos Széthet a vörös hippo szimbolizálta.

Az egyiptomi anyák, ha gyermekeiket veszélyeztetve érezték, apróságaik védelméért, bosszúért könyörögve, Taurt istennőhöz, illetve földi megtestesüléséhez, a vízilóhoz fordultak segítségért. Az állapotos asszonyok a nevét vagy a képmását tartalmazó amuletteket viseltek, hogy megvédje a magzatukat. A víziló istennőt, a róla kialakult kép miatt, mely szerint védelmet nyújt a vajúdás során, megfelelő motívumnak tartották az ágyak és a fejtámaszok díszítéséhez.

A későbbi ábrázolásokon Taurt az állapotos asszonyok sajátságaival tűnik fel. Az állati testrészek - víziló fej, oroszlán mancsok, krokodil hát és farok - mellett csüngő emlőkkel, nagy pocakkal és a vállaira omló emberi hajjal jelenik meg. Gyakran látható a családot oltalmazó, rútságával a démonokat elűző törpe isten, Bész társaságában. Az istennőt formázó, a tej felszolgálására használt fajansz vázákon a csecsbimbónál volt a kiöntő nyílás, valószínűleg azért, hogy isteni potenciát nyerjenek ennek az italnak. Mivel a hippopotamust a Nílussal társították, Taurtot tekintették a Nílus periodikus áradásai, és ez által a bőséges termés biztosítójának.

Az álmunkban látott víziló agresszivitásunkat, lappangó erőnket jelképezi, vagyis arra utal, hogy jóval nagyobb a befolyásunk és a hatalmunk, mint amennyit realizálunk belőle. Alternatív módon azt is jelezheti, hogy védelmezzük a territóriumunkat, mert valaki esetleg átlépte a határait. Ha viszont vízilovak csoportját látjuk, álmunk arra figyelmeztet, hogy ki kellene lépnünk a mindennapi őrlődésből, és egy kis lazításra lenne szükségünk.